preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload

Budapest

Legfrissebb kártyák

Gold Center Sport- és Szabadidő központ

Budapest XI. kerület

Eredmény:

A Budafoki úton található impozáns méretű Gold Center Sport- és Szabadidő központban az aktívan kikapcsolódni vágyók több sportágban és szabadidős tevékenységben kipihenhetik a napi robot fáradalmait, vagy csak egyszerűen egy jót biliárdozhatnak a barátaikkal. Fallabda és teremfoci pálya, fitness, aerobic és jóga edzés, biliárd, darts és póker, valamint étterem és bár várja a kikapcsolódni vágyókat. A kisgyermekesek sem takarózhatnak azzal, hogy nincs idejük a gyermek mellett, mivel gyermekmegőrző is van. Biliárdozni már többször biliárdoztam itt, az asztalok elég jó minőségűek (természetesen játékidőre számlázottak), valamint elég sok és sokféle (pool, snooker, karambol, pyramid, rex) megtalálható belőlük a két (nem dohányzó és dohányzó) biliárd teremben. A honlap szerint Magyarország legnagyobb biliárdklubja ezt se megcáfolni, se megerősíteni nem tudom. A hely színvonalas, viszont cserébe elég borsosak az árak, főleg az esti főidőben (H-Cs: 1090 Ft/óra, P-V: 1190 2009-ben) a kevésbé felkapott napközbeni időpontokban az árak jóval kedvezőbbek (495 Ft/óra 2009-ben). A helyszíne biliárd és darts kellékeket valamint különböző kártya készleteket is lehet kapni. Az italok árai nem annyira vészesek, szokványos szórakozóhelyi árak. A többi sport- és szabadidős tevékenységet itt még nem próbáltam, azonban a fallabda pálya árait meglátva, kicsit elborzadtam (2009-ben a csúcsidőben 4000 Ft/óra a legolcsóbb időpontokban is 2800 Ft/óra, máshol a csúcsidő ennyi.) a honlap képei, valamit a létesítmény általános színvonala alapján a pályák elég kulturáltnak tűnnek, na de akkor is kérem.
1117 Budapest, Budafoki út 111-113.

 

A38 Koncerthajó

Budapest XI. kerület

Eredmény:

A Petőfi híd budai lábánál horgonyzó A38 állóhajó jelenleg koncerthajóként, kulturális központként és étteremként funkcionál. Az eredeti nevén Artemovszk 38 1968-ban épült ukrán kőszállító hajónak, hosszú utat tett meg, míg végül koncerthajó lett Budapesten.
Koncerthajó
Változatos stílusú és magas színvonalú koncerteket szoktak itt szervezni neves külföldi és magyar fellépőkkel. A koncerthelyiség akusztikai berendezései a szakemberek szerint az egyik legjobb most Magyarországon.

Iparművészeti Múzeum

Budapest IX. kerület

Eredmény:
A szecesszió párját ritkító alkotása Magyarországon

A nemzeti öntudat erősítése, a nemzeti múlt őrzése céljából 1872-be határozott úgy az Országgyűlés, hogy ipari tárgyakat vásárolnak egy leendő magyar "iparműmúzeum" céljára. A növekvő kollekciót először a Nemzeti Múzeumban, majd az Andrássy úti régi Műcsarnokban helyezték el, ám idővel aktuális lett a gyűjtemény számára egy saját Iparművészeti Múzeum emelése.

Lechner Ödön és Pártos Gyula nyerte el 1893-ban az Iparművészeti Múzeum építésére kiírt "Keletre magyar" jeligéjű pályázatot egy új múzeum felállítására a Ferencvárosban. Az építményt csekély három évvel később, 1896-ban be is fejezték (ami a végeláthatatlanul húzódó mai közberuházások korából visszatekintve különösen szép teljesítmény).

Az építkezés során megismert Ferencváros – mai szemmel tekintve nehezen érthető módon – annyira megtetszett neki, hogy nem messze, a mai Berzenczey utcában emelt egy saját bérházat is, ahol maga is ellakott egy ideig. A Múzeum megnyitása után (ahogy az sok más, merészen karakteres középület esetén is előfordult), a közvélemény erősen megoszlott: a kor divatos érdeklődésének megfelelő indiai és hasonló egzotikus díszítmények valóban szokatlannak számítottak, ami miatt a kritikusok "cigánykirály palotjának" csúfolták az új létesítményt. A vita eredménye az lett, hogy nem sokkal az átadás után fehérre meszelték az épületbelsőt (egyedül a főbejárat fölött maradt meg az eredeti ékítmény), ami mind a mai napig így látható. 

Központi Vásárcsarnok

Budapest IX. kerület

Eredmény:
A Nagyvásárcsarnok ma belülről – napi 30000 látogatóval Budapest élelmiszer-ellátását nagyon sokáig szabad téri piacok biztosították, amelyek igen gyatra higiéniai, kényelmi és biztonsági feltételekkel bírtak. A főváros lakosságának gyarapodása, a fellendülő gazdasági helyzet, a növekvő igények már az 1860-as években állandó, fedett vásárcsarnokok felépítésére vonatkozó elképzelésekre indították a városvezetést, ebből azonban csak 1891-ben – nyugat-európai tanulmányutak nyomán – született hét csarnok felállítására döntés. A legfontosabb ezek közül a Fővám téren állítandó Központi Vásárcsarnok volt, és talán nem meglepő, hogy a Ferencvárosban, nagy gőzmalmaival és vágóhídjaival a XIX. századi Budapest – és sok tekintetben Magyarország – élelmiszeripari központjában nyitották meg.

A Központi Vásárcsarnok tervezésére 1892-ben kiírt nemzetközi pályázatot Pecz Samu műegyetemi tanár nyerte el, akinek azonban első változatának költségeit 25%-kal mintegy másfél millió koronára kellett csökkentenie (nem valósult meg például a fővásárcsarnok végébe tervezett negyven szobás szálloda sem). Az 1894-ben kezdődő munkálatokat nem sikerült a tervezett Milleniumra befejezni, ugyanis az átadó előtt néhány nappal tűz ütött ki a vásárcsarnokban, amit így csak 1897-re lehetett felavatni – I. Ferenc József magas jelenlétében.

A piaccsarnok megnyitása után egy ideig még a mellette húzódó rakparton üzemelt a szabadtéri piac, de már csak ezen a helyen és csupán nyáron-ősszel árusíthattak itt. A Központi Vásárcsarnok életét a bérleti díjaktól az áruféleségekig komoly szabályzat regulázta, főleg a higiéniára fordítottak nagy figyelmet (pl. húst kizárólag csomagolva, egészségügyi bizonylattal ellátva lehetett árulni). A megfelelő viselkedés is előírás volt (az árusok nem kiabálhattak például rá a vásárlókra), nem csoda, hogy ezek eleinte a kofák nemtetszését váltották ki. A nyitva tartás nyáron 5–12 és 16–17 óra között volt, az árut pedig vagy a (Fővámpalotához hasonló módon) az épület alá futó három dunai csatorna valamelyikén, vagy a Sóház utcától bejövő vasúti vágányokon hozták a piacra. A Központi Vásárcsarnok nemzetközi ügyletek kiindulópontja is volt egészen Bécsig, Párizsig, a kezdeti nagybani árusítást azonban a kiskereskedelmi igény nagysága miatt száműzni kellett. A vevők jobb közlekedése érdekében a előbb "társasgépkocsi-járat" vezetett a Városligetig, majd a XX. század elején már villamos járt, amelyhez teherkocsit is csatoltak.

A Központi Vásárcsarnok első igazgatója 25 évig a korábban a Közvágóhidat vezető Ziegler Nándor volt, az intézmény egészen a '30-as évekig Budapest központi piaccsarnokaként szolgált. A II. világháborúban komoly sérüléseket szenvedett, és bár az '50-es években helyreállították, a rendszerváltás után újra be kellett zárni, és csak az 1994-es restaurálás után válhatott a fővárosiak és turisták kedvelt célpontjává: napi harmincezres látogatószámával a Fővásárcsarnok a főváros leglátogatottabb intézménye.

Aquincumi katonai amfiteátrum

Budapest III. kerület

Eredmény:
A szabályos alaprajzon jók kivehető a 24 sarkantyúfal Nagyon kevés példa van arra (például a felső-pannóniai [ma ausztriai] Carnuntumban), hogy egy európai provincia fővárosában két amfiteátrum is álljon – márpedig Aquincumban mind a polgárvárosban, mind a katonavárosban volt egy, ezek pedig ha romosan is, de máig fennmaradtak. A katonavárosi amfiteátrum a jelentősebb.

Építése Anoninus Pius császár alatt, 145 körül esett. Méretei igen impozánsak: a küzdőtere nagyobb (90 x 66 méter), mint a római Colosseumé (a jelentős méretet az indokolhatta, hogy valószínűleg nem csak klasszikus népszórakoztatásra használták, hanem a római legionáriusok hadgyakorlatai is folytak itt), bár a lelátói természetesen kisebbek (mintegy 13000 nézőt tudtak befogadni). Struktúrája szerint ún. sarkantyúfalas amfiteátrum, vagyis a lelátók fafelépítménye alá felhalmozott földtömeget nagyjából U alaprajzú falak tartották (24 darabot találunk ezekből). A föld- és faanyag dominanciája egyébként szintén alacsonyabb minőséget jelent, mint a tiszta kőből emelt római cirkusz.

Kőből volt természetesen a küzdőtér fala, ami védelmet nyújtott a nézők számára a vadállatoktól, amelyeket a falon ma is fellelhető nyílásokon át engedetek be tárolóhelyeikről (oroszlánok és egzotikus vadak itt természetesen nem léptek fel, maximum barnamedve fordult elő, amelyek még akkor a budai erdőkben éltek).

Nem látszik már a két, egymást merőlegesen pontosan középen metsző egykori csatorna az amfiteátrum porondja alatt, ami víztelenítésre szolgált – erre főleg a vízicsaták imitációja során feltöltött küzdőtér vizének leengedéséhez volt szükség. Ez egyébként szintén viszonylag szerényebb kivitelezés volt, mint a sokkal komolyabb (pl. liftekkel ellátott) alépítmények mondjuk a Colosseum vagy a pulai amfiteátrum esetében.

Egy-egy főkapuval rendelkezik északon és délen, előbbi a Porta Libitinea vagy Porta Libitinensis (Libitina a holttetemeket őrző antik római istennő), amelyen keresztül az elesett gladiátorokat egy halálnak öltözött figura kivitte.

A népszerű gladiátori küzdelmeket a keresztény időszakban tiltották be, így a IV. századtól – a bejárati íveket jobbára elfalazva – erődítményként használták, amire architektúrája amúgy igen alkalmassá tette.

A Római Birodalom bukása után népvándorláskori csoportok üthettek ideig-óráig tanyát az óbudai amfiteátrum falai között, a honfoglaláskor pedig Kurszán vezér székhelyéül szolgálhatott az egykori aquincumi cirkusz, a középkorban Királydombnak nevezték, az újkorban pedig vesztőhely volt bitófákkal. Óbuda kiépülésének fellendülésekor a Királydombon aztán házak épültek. Az 1930-as években kezdték felismerni az értéket a római romokban, sőt, akkoriban az Olgyay-fivérek fel is vetettek egy olyan koncepciót, hogy a két amfiteátrumot egy látványos sugárúttal kellene összekötni, ebből azonban végül nem lett semmi. Ehelyett a '40-es évektől szépen elindult a helyreállítása, amelynek eredményét ma is láthatjuk. Érdekesség, hogy a Hannibál tanár úr c. klasszikus film nagy jelenete, ahol Nyúl Bélát a tömeg letaszítja a falról, itt játszódik.

Az óbudai katonavárosi amfiteátrum szabadon, belépődíj nélkül látogatható.

Boutique Hotel Bristol**** Budapest

Budapest VIII. kerület

Eredmény: nincs adat

Boutique Hotel Bristol**** Budapest

Budapest üzleti negyedében található az egyik legújabb 4 csillagos budapesti szálloda, a Boutique Hotel Bristol a Keleti pályaudvar mellett.  Kiválóan alkalmas rendezvények, konferenciák helyszínéül.

Diószegi Sámuel Emlékfa

Budapest VIII. kerület

Eredmény: nagyon rossz

A Diószegi Sámiuel Emlékfa elnevezés aligha ismerős sokaknak Budapesten. Ám ha azt mondom, hogy a VIII. kerületi Fazekas Mihály gyakorló gimnázium méretes udvarán trónoló ugyancsak méretes fáról van szó, akkor már alighanem több ezer ember ismerősként üdvözölné.

A nevezetes növény története is érdekes. Amikor Pest városa még jóval szerényebb volt, a mai Horváth Mihály tér helyén egy tó terpeszkedett, mellette húzták fel a Watzula vendéglőt a városiak szolgálatára. Amikor azonban terjeszkedett a település, a tavat feltöltötték, és létrehozták az akkor Mária Teréziáról elnevezett teret. Hamarosan – Bártczy István polgármester rendeletére – iskola építésébe fogtak; az 1912-re elkészült eredetileg piarista intézmény a mai Fazekas gimnázium. Az építésnek áldozatául esett a vendéglő, amelynek tulajdonosa arra kérte azonban a tervező Balogh Lórándot, hogy legalább a már akkor is száz évnél öregebb fát, amely családi ereklyének számított, hagyja meg épségben. És lőn; az iskola szépen köré épült a sudár akácnak, és újabb száz év viszontagságait élte túl jó egészségben.

A Fazekas gimnázium japán akáca ma 37 méter magas, törzskerülete 320 cm, lombkoronájának kerülete 72 méter. Hivatalosan Diószegi Sámuelről nevezték el.

Gschwindt-gyár egykori épülete

Budapest IX. kerület

Eredmény:

Az Ipar utca legmeghatározóbb épülete a Mester utcai saroktól pár lépésre, a Molnár Ferenc Általános Iskolával szemközt áll, példája remekül illusztrálja a Ferencváros szoros összefonódását a hazai élelmiszer-nagyiparral.

A győri születésű, német (bajor) származású Gschwindt Mihály alapította az első jelentős szeszgyárat Magyarországon. A mágnás 1846-ban telepedett le Pesten, először dohánytermesztéssel és -kereskedelemmel kezdett foglalkozni. A jól menű üzletet az 1854-es állami dohánymonopólium törte meg, ekkor a tulajdonos egy másik alapszükséglet, a szesz irányába fordult. Első gyára a mai Corvin Mozi helyén létesült, és Gschwindt úr hamar az ország második-harmadik alkoholkereskedőjévé nőtte ki magát; legnépszerűbb terméke az Unicum nagy vetélytársa (és az azzal azonos módon titkos összetevőkből készült)  Aqua Vitae ("élet vize") nevű párlat.
Az első gyár életét azonban ellehetetlenítette a Fővárosi Közmunkák Tanácsának rendelete, amely a Nagykörút környékét mentesíteni kívánta a nagyipari létesítményektől (ennek eredménye volt egyébként a mai Szabadság téren állott egykori laktanya átköltözése is a IX. kerületbe Nádasdy-laktanya néven), így az alapítő fia, Gschwindt György (akinek remekbe szabott palotáját ma is a Puskin és Bródy utcák sarkán lehet megcsodálni) áttelepítette a vállalatot a Józsefvárosból ide a Ferencvárosba.

A harmadik generációt képviselő Gschwindt Ernő – a kor nagytőkéseire jellemző módon – társadalmi szerepvállalásáról is ismert: Springer Ferencnek, az FTC alapítójának halála után 1921–32 között ő lett a Club második elnöke, és e minőségében jelentős összegeket áldozott a leghíresebb hazai futballcsapatra annak hőskorában. A személyes elkötelezettség eredményezte végül lemondását is: a ferencvárosi focisták 1932-ben nagy dél-amerikai turnén vettek részt, ami azonban érdeklődés hiányában (rácáfolva a magyar labdarúgás akkori világhírére) teljes anyagi katasztrófát eredményezett; a pénz nélkül maradt csapatot Gschwindt saját költségén hozatta haza, de a további súlyos kiadásokat megelőzendő leköszönt tisztéről.

Az utódok aztán már nem folytatták az üzletet, így a Gschwindt-gyár a nagy rivális Zwack cégbe olvadt, ami bizonyára hozzájárul ahhoz, hogy a mai generációk előtt kevéssé ismert a márkanév. Érdekesség, hogy a tipikus XX. századi magyar családsorsot bemutató Napfény íze c. Szabó István-film a fiktív elemeket valós családi történésekkel és eseményekkel elegyítette: az első generáció története jelentős részben a Zwack-család életén alapul, de több esemény a Gschwindt-família múltjából köszön vissza.

 A terjedelmes, masszív külsejű, ám mára meglehetősen leromlott állagú gyárépület méretei sejtetni engedik az egykori nagyvállalkozás arányait. Érdekes praktikum, hogy az üzemépület felső részén eredetileg is munkáslakások voltak, és ma is elsősorban lakóházként funkcionál. Mint oly sok más hasonló építmény esetében, itt is több befektető gondolkodott már az egyébként ipari műemlék valamiféle korszerű hasznosításon (jellemző módon szállodán), ám ezekből az elképzelésekből (sajnos? szerencsére?) mindmáig nem lett semmi. A ház falán Bóka László irodalomtörténész emléktáblája függ.

Legjobb kártyák

Eleven íjász központ

Budapest XVI. kerület

Eredmény:

A XVI. kerületben a Veres Péter úttal párhuzamos Margit utca 28-30 szám alatt, a Sashalmi HÉV megállótól nem messze található ez az íjász központ. Egy egykori zokni- és harisnyagyárként működő, 100 éves épületet alakítottak át. A földszinten található az íjász- és vadászbolt, valamint a klubhelyiség, az emeleten kapott helyett az íjász lőtér, edzőterem. A bolt hétfőtől-péntekig 10-18-ig elsősorban a csigás íjak és tartozékaik széles választékával várja az érdeklődőket, de sportreflex és tradicionális íjak valamint különböző felszerelési tárgyak is kaphatók. A bolt mögött a földszinten található a hangulatos klubhelyiség, bárpulttal, asztalokkal, valamint innen vezet a lépcső fel az emeletre az íjász lőtérre (edzőterem). A lőtéren kilenc darab 20m-es lőállást alakítottak ki 4-es és 5-ös bontásban. A lőtér és a klubhelyiség egész évben hétfőtől-péntekig 10-22-ig tart nyitva, télies hónapokban (októbertől-áprilisig) hétvégén is nyitva tartanak. A pályabérlés mellett lehet mindenféle felszerelést is bérelni, különböző bérlet lehetőségek is vannak, illetve rendszeres edzés is van Barta Margit (egyéni EB 8. helyezett, csapat EB bronz és 6. helyezett és VB 5. helyezett) vezetésével. A lőtéren váltócipő használata kötelező!

Billiard Art Club

Budapest IV. kerület

Eredmény:

Az Istvántelek (régebben Landler Jenő járműjavító) vasúti megálló tőszomszédságában a járműjavító egykori művházában található ez az igen nagy alapterületű biliárdterem. Számos pool és snooker asztal várják a játékos kedvű vendégeket. Az asztalok elég jó minőségűek, természetesen időre számlázottak, és nem holmi kocsmai érme dobálós asztalok, az árak kedvezőbbek, mint a hasonló helyeken, lehet, hogy egy-két puccosabb hely, mint helyiség színvonalasabb, de az asztalok ugyanolyan jók, és ez a lényeg. Természetesen a biliárdozás közben megéhezett és megszomjazott vendégekre is gondoltak, akik a játék közben rendelhetnek az asztalhoz maguknak egy „bambit”, vagy a játék után a kis pub részben egy jó pofa sör mellett beszélhetik meg a játék menetét és elemezhetik ki a szebb sorozatokat. A biliárdterem mellett széles választékú biliárd szakbolt is található, természetesen szűkebb nyitvatartási idővel.
1045 Budapest, Elem utca 5-7.

Sashegy természetvédelmi terület

Budapest XI. kerület

Eredmény:
A Sashegy kopasz feje Sashegy kopasz feje már gyerekkoromban is mindig Budapestet jelezte, amikor az M1-M7 pályákról hazafelé tartottunk; már akkor is el-elgondolkodtam rajta, hogy a mindig kopárnak és elhagyatottnak látszó csúcsra vajon fel lehet-e mászni, és milyen szép lehet odafentről a kilátás. Nos, fel lehet menni a kilátás pedig valóban pazar.

Sashegynek önmagában is regényes története van: a középkorban urasági vadászatok befejező pihenőpontja (már akkor megláttak benne valamit), később a főváros terjeszkedésekor csak a véletlennek köszönhető, hogy nem került beépítésre (a lakóingatlanok különben veszélyesen fojtogatják így is), a bolsevizmus idején katonai létesítménykét volt elzárva (ez persze természetvédelmi szempontból pozitív - leszámítva a most is ott éktelenkedő betonépítmény-maradványokat).

A Sashegy nevet állítólag onnan nyerte, hogy a világháborút követően innen eresztették fel a kivívott szabadságot jelképező sasmadarakat a Vár felé (bár ez eléggé meseszerű történet; ugyan ki foglalkozott a borzasztó pusztulás nyomán épp sasmadarak eregetésével, és egyáltalán, honnan tudtak volna sasokat szerezni? - ettől függetlenül jól hangzó sztori). A '70-es évektől egészen a közelmúltig szabadon látogatható (és garázdálkodható) rét. Legújabban azonban egészen komoly látogatóközpont és tanösvény fogad a rendben tartott kis területen. Ennek persze belépőjegy formában megnyilvánuló ára is van.

Csak nyitva tartási időben látogatható. Nem túl könnyű oda találni, csak egyetlen kis úton, a Tájék utcán át lehet megközelíteni (közben megtekintve a budai villanegyedet is). A viszonylag is területhez képest jelentős nagyságú látogatóközpont fogad (benne az élővilágot bemutató tablókka, kiadványokkal, sőt, még valami filmet is meg lehet tekinteni). Külön személyzet van (bennünket egy kedves, beszédes, fiatal környezetvédelmi mérnökhallgató-lány fogadott), akik kb. 40 perces, 800 méteres a tanösvény túrán körbe vezetnek bennünket.

A túrán bemutatásra kerülnek a különféle növényritkaságok: pl. évezredek óta fix számban itt tanyázó példányok vagy a kizárólag itt fellelhető ún. "endemikus reliktumnak" számító (egyébként teljesen jelentéktelen megjelenéső) nyúlfarkfű. Hallunk az "intruzív" (betolakodó) növényekről (pl. orgona vagy feketefenyő), amelyekkel elszántan küzdenek, és - bár csak szóban, de - bemutatásra kerülnek a fauna különféle hűllői (gyíkok és egy állítólag agresszív, erős, de nem mérgező harapású siklóféle).

A laikus számára legfőbb látványosság a csúcsról kínálkozó páratlan körpanoráma.

Ha valakinek van egy-két üres órája Budán, annak feltétlenül ajánlom ezt a városba beékelődő kicsiny, de nagyon érdekes zöld területet. A BAH-csomóponttól kb. negyed óra alatt ott lehet lenni (8-as busz Korompai utcai megállójánál kell leszállni).

Nyitva tartás: február 27-től október 31-ig;  szombaton, vasárnap és kedden 10-18 óráig (nyáron ezeken a napokon 10-kor és 11-kor tanösvénytúrák indulnak, a többi hétköznapi napon is hosszabbított nyitva tartás van egészen nyolc óráig). Teljes árú belépő 2010-ben 700 pénz. Visszatérő látogatók bérletet is válthatnak.

Olasz Kultúrintézet

Budapest VIII. kerület

Eredmény:
A klasszicista homlokzat diszkréten húzódik meg Az Olasz Kultúrintézet egyszintes, korai klasszicizáló palotája ugyan decens épület, ám ezzel a Palotanegyedben nem szúr különösebben szemet. Rendelkezik azonban egy nem akármilyen történeti jelentőséggel: Magyarország első kőparlamentje volt!

Történelmünk során az országgyűlések sok helyen üléseztek (Budán, Rákos mezején, Pozsonyban), de csak 1843-ban merült fel az ötlet, hogy kellene erre a célra egy állandó épületet emelni - az ötletet akkoriban Széchenyi is buzgón pártolta. Hamar tervpályázatot is írtak ki (nyerte Feszl Frigyes a mai Erzsébet térre álmodott elgondolással), ám a forradalom jó időre iktatta a tervet.

Az országgyűlés aztán 1861-ben vette újra elő a sajtó és a közvélemény élénk érdeklődésétől kísérve, Ferenc József pedig végül 1865-ben adta áldását a projektre. Az új pályázatot Ybl Miklós nyerte.

A kiszemelt terület a Nemzeti Múzeum tőszomszédságában álló laktanya helye volt. A mai közprojektekkel összevetve különösen érdekes, hogy a kivitelezés 1865-ben mindössze három hónap (!) alatt megvalósult (igaz, munkások irdatlan serege dolgozott az építkezésen), még az építési engedélyeket is csak utólag tudták a sietség miatt beszerezni. A konstrukció érdekessége, hogy a bútorzat elkészítésére Ybl alkalmatlannak ítélte a magyar asztalosokat, akik - mivel a munkával bécsiek lettek megbízva - dühükben betörték a mester Üllői úti házának ablakait :)

A ház az akkor divatos klasszicista stílusban épült. Három bejárata közül a két szélső vezet a közönség számára létesített karzatokra, a középsőn lehet az előcsarnokon át az ülésterembe jutni. A szóban forgó terem irdatlan méretű (az ember nem is sejtene ilyet a viszonylag kis homlokzat mögött). Eredetileg hosszanti, párhuzamos ülések szolgáltak a 462 képviselő számára (csak az alsóházról van szó, a felsőház a Nemzeti Múzeum nagytermében ülésezett), később ezt patkókra cserélték (ma színházteremnek van berendezve). Elöl, a "színpadon" volt az elnök és az írnokok helye, hátul, fent a "kóruson" pedig az uralkodó páholya. Érdekesség, hogy az építés idején a ház még szomszédok nélkül, magában állt, így oldalra ablakokat terveztek, amelyeket a beépítés után megszüntetve tetőablakot kellett vágni.

1902-ig, a Steindl-féle "nagy" Parlament átadásáig funkcionált, aztán kiállítóhely majd a Székesfehérvári Statisztikai Hivatal épülete lett, 1942-ben pedig ingyen Olaszországnak ajándékozták - így került oda a taljánok kultúrintézete, ahol most nyelvtanítás, filmvetítések, előadások és hasonlók folynak, így ezek kapcsán meg lehet nézni a házat belülről.

Az olasz tulajdonlásnak köszönhetően a szocialista típusú destruktív átalakítások megkímélték, de ettől függetlenül ma nincs igazán jó állapotban, kissé egy harminc éve felújított kultúrházra emlékeztet (leszámítva talán a szép könyvtárat). A bejárat előtt egy, a II. világháború idején Wallenberghez és Rotához hasonlóan zsidókat menekítő olasz diplomata fejszobra látható.

Károlyi-kert

Budapest V. kerület

Eredmény:
A Belváros legelegánsabb kertje A Károlyi-kert a Belváros sajnálatosan kevés számú parkjainak egyike, talán mondhatjuk, hogy a legszebbike, de az is lehet, hogy egyúttal a legrégebbike :) Egyes feltételezések szerint Mátyás király vadaskertje itt terült el annak idején. Az mindenesetre bizonyos, hogy sosem volt beépítve, egészen máig park - igaz, jobbára magánpark, jó magas fallal körbe kerítve. Helytörténeti értékét emeli, hogy a fővárosi kertek közül a legjobban dokumentált, ismert. Fénykorát az a mintegy 300 év jelentette, amely alatt a Károlyi család birtokában volt, akik - nem mellesleg a korabeli Pest legfényesebb - palotájuk kertje gyanánt élvezték.

A grófok a kor divatjának megfelelően szépen rendezett reneszánsz táblakertet rendeztek be ott, még egy kis veteményes is elterült benne. Az 1838-as "nagy" árvíz itt is sok kárt okozott, de hamar helyreállították, még üvegházat is emeltek mindenféle egzotikus növénnyel. A park és a kastély a körülötte épült bérházak értékén egyébként már akkoriban sokat nyomott: az ide néző második emeleti lakások lakbére a legmagasabb volt Pesten!

Amikor a rendezett franciás parkok helyett az "érintetlen" angolparkok váltak divatossá, akkor részben ennek megfelelően alakították át, ennek köszönhető körben a mai dús fás jellege.

A "vörös gróf", Károlyi Mihály a XX. század elején - egyéb birtokai példamutató szétosztogatásához hasonlóan - a kertet is fel akarta parcellázni, de hál' istennek neje, Andrássy Katinka grófné ebben megakadályozta. Ám nem örülhettek neki soká, a '20-as években elkobozták tőlük, és megkapta a mai közpark funkcióját, szerencsére gondosan rendben tartva. A '60-as évektől az egyik első városi játszótér is helyet kap benne. A botanika iránt érdeklődők számára is érdekes hely lehet a Károlyi-kert, hiszen többek között cédrust, hatalmas eperfát, valamint kínai gimkó fát is találunk itt.

Említésre méltó történelmi mementó a Károlyi-kert északkeleti kapu közelében álló Irányi Dániel mellszobor. A '48-as szabadságharcban és a későbbi politikai életben is szerepet vállaló egykori márciusi ifjúra valószínűleg azért emlékeznek itt, mert a Károlyi-palotában egykor székelő Haynau tábornok (aki Batthyányi Lajos halálos ítéletét is itt írta alá), aki Irányit is ki akarta végeztetni. A menekülő Dániel helyett azonban fivére, István adta fel magát, kis híja, hogy fel nem kötötték (a Baradlay-fivérek ismert cseréjét tőlük emelte át a Kőszívű ember fiaiba később Jókay).

Az üdítő, kellemes, gyerezsivajtól gyakorta hangos Károlyi-kertben szinte minden van, ami hosszabb-rövidebb megpihenésre alkalmassá teszi. Csak napközben van nyitva, estére zárják a kapukat.

U26 Bisztronómia

Budapest VI. kerület

Eredmény:
Az esti sötétségben villódzó fények kissé futurisztikussá teszik A Nyugai Pályaudvar mellett, a korábban kormányzati központként megálmodott, később irodaházzá vált üvegkocka épület alján, a tér felé nyíló fronton találjuk ezt az érdekes nevű éttermet. Én korábban, egy döglesztő nyári napon már jártam ott, ittam egy limonádét a teraszon felállított napernyők alatt kókadozva, de akkor különösebb benyomást nem tett rám. Egyetlen dolog maradt meg bennem: a méretes belső térben mobiltelefon-áruda (!) volt, amit meglehetősen furcsa párosításnak tartottam (mint később kiderült, eredetileg az egyik mobiltársaság közösségi helyként kísérletezett ezzel, de nem vált be a terv).

Mikor azonban jó fél évvel később, egy rendkívül hideg téli hétköznap delén ebédre újra megjelentem itt, rögtön rájöttem, miért nem figyeltem fel az U26 értékeire: nem kóstoltam meg ugyanis az ételeiket. Az Bisztronómia nagy erőssége ugyanis éppen ez: egyszerű, igényesen elkészített, de az átlegember számára különlegességnek számító ételeket kínál, méghozzá napi menüben, méltányos áron. Érdekesség, hogy a menün kívül á la carte kínálat nincs, este is ugyanez kapható, és egy álló hétig ugyanaz a kínálat van, ami mondjuk a környékbeli irodarabszolgák számára kissé unalmas lehet.

Az étterem maga nagyon tágas, szellős, világos, egyszerű berendezésű: kicsit minimalista-modern, kicsit menzaszerű (jó értelemben véve). A közönség nagyrészt láthatóan fiatal, városi kreatívokból, középvezetőkből áll. A pincérek fiatalemberek, kompetensek, udvariasak, szolgálatkészek, ami sajnos nem mondható el mindenhol.

Amikor mi ott jártunk, a következő választék szerepelt az étlapon, ezek jól mutatják az U26 profilját:
Előétel: csirkeleves, halpástétom golyók, spenótkrémleves, füstös lencsekrém
Főétel: málnaecettel főtt őzragu, sous-vide tarja, bőrös csirkecomb-filé, pepperoncini, spenótos rizottó
Desszert: túrós batyu, epres cream brülé, szilvás lepény.

Alapvetően egyszerű, de remekül elkészített fogások, jó a minőség, kreatív a tálalás. A mennyiség nem tömős, de azért jól lehet lakni. A tetszés szerint összekombinálható menü ára 1600 Ft. És külön meg szeretném említeni a helyben sütött fehér kenyeret!

Kell ennél több egy hétköznapi munkaebédhez?

Pesti középkori városfal

Budapest V. kerület

Eredmény:
A kora- és késő-középkori pesti városfalak alaprajza Bár már szinte semmi sem látszik belőle, a középkori Pestet – mint minden valamire való akkori várost – teljes egészében városfal oltalmazta. Ha a fal köveit csak itt-ott láthatjuk is, egykori nyomvonala máig rajta hagyja jelét a városon: a Kiskörút vonala a valamikori városfal ívét követte, így nagyjából a mai V. kerület belvárosa az az eredeti terület, amit körülölelt.

A római múltra (lásd: Contra Aquincum) visszatekintő várost már a XIII. század első felében övezte egy erődítés, amit nem kis részben éppen a római építmények köveiből emeltek (ezért feltételezték tévesen később, hogy római építmény lett volna). Ennek az első városfalnak egykori nyomvonala a Duna-partról, az Intercontinental szállótól indul a Szervita téren, a Városház utcán, a Ferenciek terén át a Cukor utcába és onnan megint le a Dunáig. Feladatát a tatárok támadásáig töltötte be, amikor három nap után a mongolok áthágtak rajta és elpusztították Pestet. A katasztrófa eredményeképpen költöztek egyébként a túlélők a jóval nagyobb oltalmat nyújtó Várhegyre, és attól kezdve jut jelentősebb szerepre Buda.

Pest XIV-XV. századra tér újra magához, amikor megint felmerült védőfal építésének gondolta. A projekt elég soká húzódott: már Zsigmond király hozzálátott, de csak Mátyás idején valósult meg: a reneszánsz király olasz mesterekkel emeltette fel a városfalat a növekvő török fenyegetés idején. A Mátyás-féle pesti városfal a korábbinál kétszer nagyobb területet ölelt körbe: a Dunától nagyjából a Deák Ferenc utca – Kiskörút vonalán húzódott végig.

Habár a folyó felől is volt védelem, ez azonban csupán palánkfal volt, innen ugyanis nem kellett komoly támadástól tartani. Ellenben Északról, Keletről és Délről 2 km hosszú, masszív, 8–9 méter magas, két méter széles fal övezte, amit kőbányai, tétényi mészkőből emeltek; tetején, ahogy kell, csipkés pártázat védte a védőket, akik gyilokjárón közlekedtek odafenn. A kőfalat további védelmi vonalként először külső, majd belső (!) várárok is erősítette. A falszakaszokon három nagy (egyébként szinte teljesen egyforma architektúrájú) kapu (Váci kapu, Hatvani kapu, Kecskeméti kapu) biztosította a ki-bejárást, amelyeket a XVI. század végétől hatalmas rondellák (kerek bástyák) védtek farkasveremmel (utóbbiak közül az Északi nagyrondella volt a legtekintélyesebb). A XVIII. század végétől vagy száz évig tudunk még egy újabb, kisebb kapuról is a Duna közelében a déli részen (Vízi kapu/Wasser Tor, Új kapu/Porta Nova), de ezt később befalazhatták.

A hódoltság idején, Buda visszavívásakor, és utoljára a Rákócz-szabadságharc idején jutott szerephez az erősség, amely aztán a XVIII. században a modern tűzfegyverek korában már egyre kevésbé nyújthatott hatékony védelmet, viszont a dinamikusan fejlődő Pest városa számára egyre inkább bénító korlátot jelentett, így 1789-től fokozatosan lebontották, hogy a "belvárost" és a falon kívüli külvárosokat összeköthessék. Először csak itt-ott megbontva átjárókat biztosítottak, majd a falszakaszokat tüntették el, végül pedig a városkapuk rondelláit bontották le (a falanyagot árveréseken adták el, így néhány építmény kövei között egykori elemeit még megtalálni).

Mára a középkori pesti várfalnak csak azon részei maradtak meg, amelyekhez még a városfejlődés korábbi szakaszában kívülről vagy belülről házakat építettek, így azok részévé, tűzfalává vált az egykori erősség. Ezeket a részeket azonban éppen emiatt nehéz az utcáról fellelni: a járókelők tulajdonképpen csak a Ferenczy István utca végén látni egy kis darabját, illetve (amíg be nem építik) a Bástya utcai játszótér és parkoló mögött egy hosszabb szakaszt. Ezeken túl néhány ház (Bástya u. 1–11., Királyi Pál u. 13/b, Múzeum krt. 9–11.) udvarán állnak még viszonylag nagyobb, olykor egészen ép szakaszok, de ide elég nehéz a bejutás. Máskülönben a fal egykori nyomvonala mentén a burkolaton jelzik a pesti városfal helyét (pl. a Váci utca legelején, a Fővám téren vagy a Só utca végén).

Boutique Hotel Bristol**** Budapest

Budapest VIII. kerület

Eredmény: nincs adat

Boutique Hotel Bristol**** Budapest

Budapest üzleti negyedében található az egyik legújabb 4 csillagos budapesti szálloda, a Boutique Hotel Bristol a Keleti pályaudvar mellett.  Kiválóan alkalmas rendezvények, konferenciák helyszínéül.