A Belváros számos bérháza és néhány parkja közé ékelődik be a régi Pest kevés számú megmaradt relikviáinak egyike, a szerb templom a Veress Pálné és a Szerb utca kereszteződésében.

Századokkal ezelőtt - az arisztokraták és jobbára németek által lakott Budával átellenesen - Pest szabad királyi városa polgári-plebejus település volt, ahol mindenféle náció tagjai alkottak színes kavalkádot. Ennek a nemzeti sokszínűségnek időtlen idők óta tagjai voltak a szerbek, akik különösen a Balkán török elözönlése elől menekültek nagyobb számban a városba. Annak rendje s módja szerint mint minden népnek, nekik is volt jellemző szakmájuk: pékek voltak, és másokhoz hasonlóan ők is egy utcában tömörültek: innen a Szerb utca elnevezés.

Mivel saját vallásuk volt, természetesen saját templomra is szükségük volt: ezen a saroktelken először a XVII. század végén emeltek egy apró fatemplomot (az egyházközség címerében még ezt az egyszerű épületet láthatjuk), amelyet aztán a XVIII. század közepén alakítottak át a mostanira; a copf stílusú kaput néhány évtizedre rá emelték. Az 1838-as nagy pesti árvíz a templomban is nagy kárt tett (a régi templom díszei közül csak Szent Péter és Pál ikonjai maradtak meg), de helyreállították (az udvart akkor építési törmelékekkel töltötték fel). A magas, sárga kőfal sarkán Szent György nagy méretű kerámiaképe vonja magára a tekintetet.

Ha éppen nyitva találjuk, érdemes bekukkantani (a belépődíj 2011-ben 300 Ft/1E). A barokkos templombelső igazodik a pravoszláv liturgiához: megvan az ikonosztáz, nincsenek viszont székek (az olykor 2-3 órás liturgiákat illik ugyanis végigállni, legfeljebb az idősek-betegek támaszkodhatnak a fal mentén lévő "karosszékeknek").

Hangulatos az épületet övező park, ami egy kis levegőt biztosít a környéknek bérházak zsúfoltságában. Belüről a falba vannak építve a korábbi temető régi sírkövei.