Nógrád falu első számú (és talán nem túl nagy felelőtlenség kijelenteni: egyetlen valamire való) látnivalója. A történészek szerint már a magyarok bejövetele előtt erősséget emeltek itt a bolgárok (akkoriban még "új vár" névvel illették, ebből a novigrad kifejezésből származik a település - és rajta keresztül pedig az egész megye - mai Nógrád elnevezése). Már Anonymus is megemlékezik róla Castrum Nougrad-ként. A XII. századig királyi vár, majd II. Endre a váci püspöknek adományozza. Stratégiai jelentőségét mi sem igazolja jobban, mint a számos hódítás (illetve hódítási kísérlet), és az állandó veszedelmek miatti erősítgetések. Portyáztak erre husziták, majd Mohács után - először Szapolyai majd Ferdinánd király uradalmaként - a törökök fenyegetik. Nem is sikertelenül: a gyenge királyi helyőrség elmenekülése után a budai pasa kezére kerül, de fél évszázad múltán újra a Habsburgok hódítják vissza. Eztán Bocskai majd Bethlen katonái szállják meg, újra a királyé lesz, aki ezúttal megvédi a budai pasa újabb ostromától, de csak azért, hogy a XVI. század második felében ellenállás nélkül adja át parancsnoka a pogánynak. Török kézen van, amikor egy villámcsapás felrobbantja a lőportornyot; romjaiból aztán sosem épül már fel.

A falu képét egyértelműen a várdomb és a vár romjai uralják, így nem nehéz rátalálni. A domb aljában kis parkolóban szállhatunk ki a kocsiból (a parkoló közelében két vendéglátóhely is működik), onnan egy kis kaptatóval jutunk fel a viszonylag impozáns kapuhoz némileg elhanyagolt, gazos, de azért jócskán járható környezetben. Útközben megtekinthetjük a hét vezérre emlékeztető hét kopjafa-szerű oszlopot, amelyeknek aljára nógrádi települések vannak valamilyen kiismerhetetlen okból és rendszerben felfaragva.

Odafent meglepően nagy alapterületet ölelnek körbe a szinte már földig omlott, de néhány szakaszon 1-2 méter magasan restaurált falak. A szabálytalan alaprajzú egykori építmény közepén hajdani torony jó húsz méteres falmaradványa ágaskodik, tőle kis sétára egy zsindellyel fedett kilátót találunk. A vár átellenes részén áll a legjobban helyreállított bástyaszerű terasz.

Az erősség többi része azonban szinte teljesen érdektelen, körben a "falakról" letekintve rettenetesen elhanyagolt is ráadásul. Mindezért kárpótol a belépődíj hiánya, valamint az odafentről kínálkozó remek körpanoráma. Ha erre járunk, ezért érdemes azért egyszer felmászni oda.