preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload

Látnivalók

Ferencvárosi Lechner-ház

Budapest IX. kerület

Eredmény:
Lechner mesterhez képest visszafogott homlokzat

A Ferenc tértől néhány lépésre álló, nem túl széles körben ismert szecessiós épületnek Lechner Ödön volt a tervezője és a tulajdonosa is egyben, sőt, volt idő, amikor itt, a Ferencvárosban is lakott. A magyar szecesszió atyja ugyanis 1893–96 között dolgozott a nem sokkal távolabb fekvő Iparművészeti Múzeum építésén, ami során a környék nagyon megtetszett neki, ezért döntött a beruházás mellett.

 Az 1897-ben befejezett épület külseje őrzi ugyan a szecessziós stílus elemeit néhány diszkrét zsolnay-kerámia formájában, azonban sokkal visszafogottabban, mint más, karakteresebb házaién (mondjuk a Földtani Intézeten); majdhogynem lecsupaszított homlokzatról beszélhetünk, ami igazolja, hogy Lechner az egyszerűséget is kedvelte.

Cirill és Metód bolgár templom

Budapest IX. kerület

Eredmény:
Sajnos jobbára csak kívülről nézhető meg A IX. kerület meglehetősen félreeső részén, a Vágóhíd utcának a Fehér Holló utcai kereszteződéshez közeli részén – szemközt a Bolgár Kultúra Házával – találjuk meg a magyarországi bolgár közösség templomát, amely Cirill és Metód oltalmát élvezi. Árkay Aladár tervezte 1931-ben (halála előtt pár héttel fejezve be munkáját).

A különös intézmény története a XIX. századba nyúlik vissza: az 1880-as évek török függetlenségi harcaitól egészen az I. világháború előtti, határviták miatt kirobbant I. és II. balkáni háborúkig, amikor Bulgária két ízben is vereséget szenvedett szomszédaitól, jelentős bolgár menekültáradat jelent meg Európában és különösen a közeli Magyarországon, ahol összesen félmillióra rúgott a honelhagyók száma. Habár közülük számosan továbbálltak vagy hazaköltöztek, azért az 1930-as évek elején még mindig több tízezer bolgár lakott nálunk, főleg a Ferenvárosban. Jellemző módon kertészkedéssel foglalkoztak, földjeik Csepelen és Zuglóban feküdtek (utóbbiban Bolgárkerék és Bolgárkertész utcák máig őrzik emlékeiket).

Első egyesületük a Lónyay utcában alakult 1916-ban (nem véletlen, hogy a közeli Fővám téri I. számú vásárcsarnok megnyitásakor a kofák mintegy 10%-a bolgár), 1923-ban pedig már államközi egyezmények is különféle előnyöket biztosítottak számukra; ennek keretében Bulgária ingyen adott telket a magyar konzulátus, majd követség számára, cserébe pedig Magyarország az itteni bolgároknak földet adományozott templom és közösségi ház céljára: a Vágóhíd utca két szemben álló telkén. A templom mellé eredetileg elemi népiskolát is akartak emelni, de erre forráshiány miatt végül nem kerülhetett sor. A templom viszont áll – sőt, területenkívüliséget élvez), és eredeti funkcióját tölti be, méghozzá mindig Szófiából invitált pópával (a jelenlegi például nem is tud magyarul). Az imaház nem látogatható, csak a bolgár közösség tagjai számára van nyitva.

A templommal szemben álló telken az 1920-as évek végén emeltek egy lakóegyüttest a kolónia tagjainak, amely mellé épült a Bolgár Kultúra Háza.

Szabadság-híd

Budapest IX. kerület

Eredmény:
Ma Szabadság-híd Habár a jövendő Szabadság-híd helyén már 1849-ben állt egy hajóhíd, ez csak pár hónapig nyújtott átkelést, így a környék lakossága az 1860-as években aláírásgyűjtéssel próbálta egy állandó híd építését sürgetni – nem sok sikerrel, mert végül csak 1893-ban döntöttek a beruházás mellett.

Az Erzsébet-híddal egy időben kiírt pályázatra 21 nemzetközi mű érkezett be, és bár a német Julius Kübler nyerte a legjobbnak járó harmincezer koronás pályadíjat, mégsem ítélték elég jónak munkáját változtatások nélkül. Ennek megfelelően a második díjas Feketeházy János terveivel egybedolgozva alakult ki a végső koncepció.

Az 1894-ben kezdődő építkezés 1896-ban fejeződött be, amikor a névadó uralkodó, I. Ferenc József ütötte be az utolsó (ezüst)szegecset a helyére egy hidraulikus kalapáccsal. A nevezetes szegecsnek egyébként 1956-ban nyoma veszett (talán egy emigráns vagy egy orosz katona vitte magával emlékbe?), de miután a pótlásának is lába kélt, ma már ismeretelen az "utolsó szög" helye.

A Ferenc József-híd a főváros legrövidebb hídja, kéttámaszú szerkezete a maga korában technikai unikumnak számított. 1945-ben a visszavonuló németek ezt a hidat is felrobbantották, de a rövid fesztáv miatt hamar, már 1945 március 15-én meg tudták foltozni (bár az ideiglenes ácsolatot a elsodorta a rákövetkező év jégzajlása). A Haviár Győző és Sávoly Pál tervei alapján elkészített végleges változatot, amelynek új neve a kor szellemében inkább Szabadság-híd lett, 1946. augusztus 20-án adták át a forgalomnak.

Ferenc-udvar

Budapest IX. kerület

Eredmény:
A Ferenc téren álló legrégibb épület, a Ferenc udvar elnevezést homlokzatán viselő 1901-ben épült bérház (ami tehát így nagyobb, emberléptékűbb lakásokat biztosított, mint a nyomorúságosabb bérkaszárnyák) építtetője Beck Mihály hentesmester volt (ami bizony elkülönül olyan szakágaktól, mint a bélmosók és pacalforralók például), halála után felesége üzemeltette.

Bakáts téri templom

Budapest IX. kerület

Eredmény:
Szent Ferenc-templom a Bakács téren

A Belső-Ferencváros főtemploma nem az első templom a Bakáts téren: 1822-ben építették az elődjét, amit az 1838-as árvíz annyira megviselt, hogy nem egészen 30 év múlva le is bontották.

Ezt követően adományokat gyűjtöttek az úk Bakáts téri templomra, az önkormányzat pedig meghívásos pályázatot írt ki, amire Ybl Miklóst és Steindl Imrét hívták meg. Habár Steindl neogótikus elképzelése nyert, ám amikor a költségvetés csökkentése érdekében mindkét pályázatot visszaküldték átdolgozásra, Ybl Miklós ezt már csak akkor volt hajlandó elvégezni, ha előre biztosítják neki a megvalósítást – amit a bizottság az idő szorításában meg is tett, így az Ybl-féle neoromán terv alapján épült fel a templom, ami egyébként a Szent Ferenc titulust viseli.

A Bakáts téri templom ma igen rossz állapotban van, a bejárókat deszkalapok védik a lehulló kődaraboktól, a fővárosi imahelyek közül talán a legsürgősebben szorul helyreállításra. 

Corvinus Egyetem

Budapest IX. kerület

Eredmény:
Az egykori Fővámpalota ma Corvinus Egyetem A XIX. század nagy fellendülése, a külkereskedelem nagy volumene miatt a század második felére már önálló épületet igényelt a vámtevékenység. Funkcionálit ugyan az ún. Harmincad hivatal a mai Vörösmarty téren, de ez nem bizonyult elegendőnek, így 1846-ban döntöttek új épület felépításáről ről, immár országos hatókörrel, ám a szabadságharc miatt csak 1869-ben vették elő újra az elképzelést. Eleinte ugyan a mai Kossuth térre (akkor Tömő tér), a mostani Vidékfejlesztési Minisztérium helyére szándékolták, de Andrássy Gyula miniszterelnök beavatkozása eredményeképp került a Ferencvárosba, közvetlenül a Duna-partra, a Fővám térre, ami a szállítás-kereskedés fizikai közelsége miatt valóban jobb választás volt. A terveket Ybl Miklós készítette (persze a helymódosítás eredményeképp némileg át kellett dolgoznia az eredeti terveket), mégpedig a neki leginkább alkalmas neoreneszánsz stílusban

A Fővámpalota 1870–74 közötti építésének fő kihívása az ingoványos terület volt: az első év nagyjából a kijelölt helyen álló Molnár-tó feltöltésével és hatalmas földmunkákkal telt (napi 500–600 kubikos tevékenykedett!). A munka eredményeképpen azonban egy csodálatos, a mai pesti Duna-partot is sokban meghatározó vámpalota született, Ybl Miklós egyik legnagyszerűbb – középületei sorában az Opera után pedig legfontosabb – alkotása.

Külön figyelmet érdemelnek a három fő bejárat feletti erkélyeken álló szimbolikus szoboralakok, amelyek különféle erényeket, tudományágakat, iparágakat személyesítenek meg (sajnos nem mindegyik azonosítható pontosan, de a déli fronton lévő hat figura például az ősi magyar mesterségeket: madarászatot, pásztorkodást, révészetet, halászatot, pákászatot, vadászatot ábrázolja). Készítőjük Sommer Ágoston.

1874–1945 között eredeti funkciójában vámhivatalként működött: itt lehetett elvámolni az import- és expotárukat vagy vízi úton (a Duna-parton lehorgonyzott hajók három vízi alagúton is bejuthattak a fővámpalota alá, az egyik ilyen alagút befalazott bejáratát ma is kivehetjük a rapkarti támfalon) vagy vasúton (a dél felől bevezető egykori keskeny nyomtávú vasútvonal segítségével). A II. világháború nagy károkat okozott benne, de már 1948-tól Marx Károly Közgazdasági Egyetemként funkcionált – egészen napjainkig, bár immár Corvinus Egyetem néven.

Ferenc tér

Budapest IX. kerület

Eredmény:

1838 előtt a Ferenc tér nem létezett, a pusztító pesti árvíz azonban elmosta a helyén álló egyszintes vidékies vályogházakat, így a városvezetésnek tág tere nyílott az újratervezésre, amit a tágas térség kialakításával ki is használtak. A századfordulóra a Ferenc tér már a Középső-Ferencváros központjává vált, és mindmáig az is maradt. Megtalálható volt itt akkoriban mindaz az intézmény és szolgáltatás (például a Ferenc Mozgó filmszínház), ami egy önálló város(rész) életéhez szükséges volt (csakúgy, mint a Bakáts téren is).

A II. világháború után rohamosan romlott a környék arculata és közbiztonsága; a IX. kerület máig fennálló veszélyes hírét is nem kis részben "öregbítette" a Ferenc tér. 1996-ban sikerült egy rehabilitáció keretében rendezni a térséget, a ma látható utcabútorok, létesítmények ebből az időből valóak, és bizony újra esedékes lenne egy rendezés.

Kultúrtörténeti jelentőséget ad a Ferenc térnek, hogy József Attila élete itt zajlott 14 éves koráig – mégpedig 24 (!) különböző helyen (legtovább, négy évig a 11-es szám alatt), hiszen az állandó pénzszűke és a bérbeadók szigorúsága miatt gyakran kényszerült költözni a családfőt nélkülöző család. A téren szerzett jó-rossz élményeiről (például itt egy fához kötött egyetlen tyúkjuk őrzésének kellemetlen, megalázó élményéről a Szabad-ötletek jegyzékében) több írásában is olvashatunk töredékeket.

Egykori ferencvárosi temető

Budapest IX. kerület

Eredmény:
A Ferencvárosban volt egykor a nagy városi temető a mai Mester utca mentén a Nagyvárad térig még a XIX. század elején, amit az 1860-as években kezdtek felszámolni. Természetesen külön felekezeti parcellái voltak a római katolikusoknak (ide temették a protestánsokat is), szerbeknek, görögöknek (ezalatt értettek minden egyéb görögkeleti vallásút is, például a bolgárokat). 1876-ban azonban a fővárosi vezetés Budapest terjeszkedése miatt felszámolta és a Kerepesi úti temetőt jelölte ki új sírkertül, ahová mintegy húsz év alatt szépen-lassan az addig itt fekvők csontjait is átvitték. A felszámolást irányító kegyeleti bizottság vezetője Damjanich Jánosné volt, éppen az itt nyugvó számos egykori szabadságharcosra tekintettel.

Ezek sorába tartozott a sírkertben kivégzett és eltemetett Noszlopy Gáspár is, aki a somogy megyei felkelők (későbbi terminológiával élve: partizánok) vezetője volt 1848-ban. A világosi fegyverletételt nem fogadta el, hanem társaival a Bakonyba vette be magát, hogy folytassa az ellenállást. Többször elfogták, de számos alkalommal kalandos úton megszökött; épp szabadlábon volt akkor is, amikor 1852-ben hírét vette, hogy I. Ferenc József (akkor még csak császár) újdonsült nejével első ízben Magyarországra látogat, és aki ellen Noszlopy rögvest merényletet is tervezett el. A titkosrendőrség kiváló munkájának köszönhetően azonban lelepleződött és börtönbe vetették, ahonnan azonban újra megszökött; amikor azonban újra kézre került, 1853-ban rövid úton végeztek vele – és ide, a Ferencvárosi temetőbe földelték el névtelen sírban, amire ma is emléktábla hívja fel a helyszínen a figyelmet.

A XIX. század végén teljesen felszámolt nyugvóhely helyén aztán vásártér lett, főleg lóvásárokkal, hordóvásárokkal, és nem utolsó sorban az itt megrendezésre kerülő Ferenc-napi búcsúval. 1920-ban a rendőrfőnök intézkedése nyomán ide, az akkor már Hallernek nevezett térre került ki a Teleki téri ócskapiac egészen 1929-ig.

Nádasdy-laktanya

Budapest IX. kerület

Eredmény: nagyon rossz

A Haller utca–(a laktanyáról a nevét nyerő) Nádasdy utca–Tóth Kálmán utca–Vaskapu utca által határolt jelentős méretű tömb az egykori Nádasdy-laktanya.

1896–97-ben a Fővárosi Közmunkák Tanácsa városrendezési tervének eredményeképpen – amely terv eredményezte a nem messze fekvő Gschwindt-gyár eredeti helyéről a Ferencvárosba átköltözését – az eredetileg a mai Szabadság téren álló katonai laktanyát szintén ide, az akkori külvárosba költöztették át egy évvel később (egy időben a népligeti buszpályaudvar mögött nemrégiben kiürített egykori I. Ferencz József gyalogsági és a nem messze, a mostani pénzverde helyén álló lovassági laktanyákkal). A Vágóhíd utca mentén egyébként további három laktanya is volt akkoriban. A Nádasdy katonai funkciója egészen 1950-ig megmaradt (sőt, még '56-ban is tanyáztak itt honvédek), azóta pedig a IX. kerületi rendőrkapitányság és ügyészség székhelye. Ferencváros tehát tekintélyes honvédmúlttal rendelkezik, számos egykorú fénykép, amely az I. világháborúba induló bakákat örökíti meg, errefelé készült.

Nádasdy Ferenc – akinek Sárvárott áll vára – a XIX. században Habsburg hadvezérként ért el sikereket – egészen Berlinig eljutva – az osztrák örökösödési háborúban, így mind a magyar, mind az osztrák fél számára elfogadható névadó lehetett.

Az eredeti struktúrákat belül nagyon jól meg lehet még figyelni. Különleges érdekesség továbbá az épületegyüttes hosszú, téglaburkolatú frontja, ahol embermagasságban számos régi téglába vésett (akár cirill betűs) felirat megtalálható még (bár a felújítás során elvégzett csiszolás eredményeképpen sajnos a korábbiaknál haloványabban), amelyet a Monarchia minden részéből ide vezényelt egykori unatkozó posztosok hagytak ránk örökül.