preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload
  • KÁRTYÁK1516

Ajánló

Írja meg Ön is

kedvenc kártyáját!

Az Ön kártyájának helye.

Ossza meg Ön is legjobb élményeit az olvasókkal.
Segítsük egymást az utazgatásban!

Hotel Mereranna

Narva-Joesuu

Eredmény:
Kívülről

Közvetlenül a tengerparton, kék-fehér színben pompázva találjuk ezt a jó méretes hotelépületet. Fénykora – mint az egész településnek – alighanem évtizedekkel korábban lehetett, de nyáron most is tele van, főleg orosz fiatalokkal. Ennek megfelelően egyrészt az ára olcsó, másrészt a szállás színvonala eléggé alacsony: a szobákban található kárpitok szaga avítt, a berendezés régi „szockós”, a (legalább külön) fürdőszoba használata is igényel némi merészséget elsőre (belülről úgy tudjuk nyitni az ajtaját, ha felfelé húzzuk a kilincset). A hotel egyik frontja a tengerre néz – nekünk persze a másik oldalon jutott szoba. Viszont valóban néhány lépésre van a tengerpart.

A portán oroszul beszélő, egyébként szívélyes gyezsurnaja teljesít szolgálatot; ha szerencsénk van, az arra kóborló orosz fiatalok tolmácsolnak nekünk angolból. A szálloda kis kioszkjában egyébként magyar FÖLDIMOGYORÓT és Törley pezsgőt is vehetünk.

Külön élmény a szálláshoz járó reggeli: kis bilétánkkal át kell vándorolnunk a szemközti, hatalmas ebédlőcsarnokba (kissé nehéz megtalálni a bejáratot), ahol a régi hangulatot árasztó díszletek között fogyathatjuk el az egyébként tartalmas reggelit. Külön érdekesség a régi rendszerből itt maradt konyhásnéni ;)

Pizza EATaliano

Budapest I. kerület

Eredmény:
Csigalépcsők rendszere teremt összeköttetést három szint között A mókásan erőltetett elnevezésű olasz étkezde az unalomig ismert pizza-tészta kínálatra alapoz. A Batthyányi téri egykori vásárcsarnok épületében székelő étkezde az alapfunkciókra összpontosít: láthatóan minden sallang nélkül akarja jóllakatni a környék dolgozóit hétköznap ebédidőben. Különös módon apró az alapterülete, ám három szintre is kiterjed: az alsóra az utcáról, a felsőre az üzletközpont emeletéről lehet bejutni (a vizesblokk is itt van, ide kell felgyalogolni lentről). A díszletek prózai egyszerűségűek, ám nem igénytelenek.

A kínálat mindenféle olasz pasta és pizza. A mostanában divatos szokás szerint étlapok, menükártyák útvesztőjében kell utat találnia az éhes vendégnek: az á la carte füzet mellett a heti menüt és a "napi pizzát" is külön dokumentumról kell összebogarászni, nem is beszélve a borlapról (ami egyébként a hely prózai profiljához képest meglehetősen nívós és drága).

Mi napi pizzát választottunk (ebből minden hétköznap kétfélét kínálnak), ami nagyon jól elkészített, ízletes (kissé sótlan, de a toszkán kenyérféléket ismerve ez akár autentikusnak is mondható), és épp megfelelő (értsd: nem ehetetlenül óriási) mennyiség. Friss, helyben sütött természetesen. Én ez alkalommal láttam először az olasz lepényen krumplit. Csapolt sörből Budweiser van (itt is 4dl jelent egy korsót).

A pincérsrác rendkívül figyelmes (talán túlságosan is gyakran jön oda érdeklődni, hogy nem kérünk-e még valamit), saját kezüleg őrli a borsot az elénk tett pizzára, érdeklődik a kiszolgálás minősége iránt; igazán üdítő változatosság a budapesti vendéglátás érzelmi sivatagában. Az árak a menük esetében kedvezőbbek (a napi pizza 990 Ft), egyébként kissé drágák, de a minőséghez képest nem lehet ok panaszra. A borok azonban kimondotta költségesek, kétlem, hogy egy ilyen helyen ilyen áron vásárló közönség gyakran megfordulna.A fizetés során különféle későbbi vásárlásokra jogosító bónokat kapunk, ami azoknak, akik gyakran étkeznek erre, bizonyosan hasznos.

Az EATaliano pizzériát szívesen ajánlom mindenkinek, aki a Batthyányi tér környékén éhezik épp meg.

Szentlélek templom

Ambla

Eredmény:
Puritán

Rakvere és Paide között félúton találjuk az ország egyik legrégebbi templomát a XIII. századból. Habár meglehetősen puritán a külseje, éppen ez adja meg a patináját és báját. Érdemes megfigyelni a kisméretű, korai rózsaablakot a homlokzatán. Odabent az egyszerű háromhajós térben csúcsíveket láthatunk, az oszlopfők pedig dán építők nyomait hordozzák – ne feledjük, hogy akkoriban ezeken a területeken a dánok uralkodtak!

Kőkapu

Pálháza

Eredmény:
A kastély a tó fölött

A "Kőkapu"-nak nevezett sziklaszirt és a mellette fekvő tavacska Pálházától 7 km-re található egy völgy végén, amiben a Kemence patak folyik végig. Hivatalosan Kishutához tartozik. Elsőre nem könnyű odatalálni. Az a lényeg, hogy a kisvasút útvonalát kövessük az autóval. Mert bizony itt épült az ország első kisvasútja is.
Ha elérkezünk a völgy végére, csodálatos látvány tárul elénk. Egy völgykatlanban fekvő tavacska fölött, a szirten egy svájci stílusban épült kastély, a Károlyiak egykori vadászkastélya, ma szálloda.
A tó horgásztó, és rengeteg béka van a partján. Egyáltalán nem ijednek meg az embertől (jópár békatetemre akadtunk).

Már többször jártam itt és nagyon jól éreztem magam,bárkinek csak ajánlani tudom!
B.J

Aquantis Élményfürdő

Dunaújváros

Eredmény:

Dunaújvároson is a fürdővárosok sorába lépett. A frissen megépült Aquantis fürdő minőségében a legjobbak közé sorolható. Pedig hát Dunaújvárosról nem ez jut az eszünkbe...

Az élményfürdő a város központjában, a buszpályaudvartól nem messze található (az uszoda mellett). Szocreál épületek veszik körül, erősen elütve környezetétől.

A fürdő jelenlegi árai nagyon barátiak: 1050 Ft, 6 éves kortól mindenkinek. Kisgyerekeseknek tehát kifejezetten olcsó. Ebben benne van a kinti és benti rész, meg a csúszdák. A wellness részek itt is külön fizetendők. A medencék közül kiemelendő a gyerekmedence, mert nagyon jók a játékok meg a csúszdája. 

A nagy csúszdák is izgalmasak. Kívülről semmi extra (egy szerpentin, egy gumis, meg egy széles klasszikus). Viszont nagyon gyorsak. Ez valószínűleg a bennük folyó átlagosnál több és gyorsabb víz miatt van (mert nem tűnnek meredekebbnek az átlagnál). A benti fürdő részen is van két kisebb csúszda (ezek viszont lassúak és sötétek).  A víz melegített, nem gyógyvíz.

Az egész fürdőnek jelenleg egy gyenge pontja van: az étel-ital. Egy kicsi központi étterem (menza) van, de ez nem bírja a nagyobb forgalmat. És nincs (még?) más hely, ahol enni lehetne. Vannak fagyisok, meg van egy bár (itt van némi süt). A bár bent van a fürdőben, egy medence mellett, ahova be lehet ülni egy pohár sörrel.

Mindekinek csak ajánlani tudom ezt a nagyon kellemes és még szép új fürdőt. A (dél)-budai oldalról egy óra alatt is elérhető. A benzin meg bőven kifizetődik.

Kitukränn

Rauma (Raumo)

Eredmény:

Az UNESCO világörökség részét képező Rauma történelmi óvárosában található Finnország legkeskenyebb utcácskája. Talán egy kisebb autó eltudna haladni a pasztellszínre festett egyszintes faházak között, ha nem tiltaná behajtani tilos tábla az utca elején.

Billiard Art Club

Budapest IV. kerület

Eredmény:

Az Istvántelek (régebben Landler Jenő járműjavító) vasúti megálló tőszomszédságában a járműjavító egykori művházában található ez az igen nagy alapterületű biliárdterem. Számos pool és snooker asztal várják a játékos kedvű vendégeket. Az asztalok elég jó minőségűek, természetesen időre számlázottak, és nem holmi kocsmai érme dobálós asztalok, az árak kedvezőbbek, mint a hasonló helyeken, lehet, hogy egy-két puccosabb hely, mint helyiség színvonalasabb, de az asztalok ugyanolyan jók, és ez a lényeg. Természetesen a biliárdozás közben megéhezett és megszomjazott vendégekre is gondoltak, akik a játék közben rendelhetnek az asztalhoz maguknak egy „bambit”, vagy a játék után a kis pub részben egy jó pofa sör mellett beszélhetik meg a játék menetét és elemezhetik ki a szebb sorozatokat. A biliárdterem mellett széles választékú biliárd szakbolt is található, természetesen szűkebb nyitvatartási idővel.
1045 Budapest, Elem utca 5-7.

Magyarország

Jelenleg nincsenek hírek az adatbázisunkban.

Legfrissebb kártyák

A38 Koncerthajó

Budapest XI. kerület

Eredmény:

A Petőfi híd budai lábánál horgonyzó A38 állóhajó jelenleg koncerthajóként, kulturális központként és étteremként funkcionál. Az eredeti nevén Artemovszk 38 1968-ban épült ukrán kőszállító hajónak, hosszú utat tett meg, míg végül koncerthajó lett Budapesten.
Koncerthajó
Változatos stílusú és magas színvonalú koncerteket szoktak itt szervezni neves külföldi és magyar fellépőkkel. A koncerthelyiség akusztikai berendezései a szakemberek szerint az egyik legjobb most Magyarországon.

SPIK Hotel

Gozd Martuljek

Eredmény:

A 2009-ben teljesen felújított hotel Spik nyugodt kellemes környezetben várja vendégeit Gozd Martuljekben, mindössze 5 km-re Kranjska Gorától.

Nagyon ízléses lobby kényelmes ülősarkokkal. Nemdohányzó étterem, a' la carte-étterem terasszal, kávézó/bár, Internet-sarok, konferenciatermek és liftek. Napozóterasz napágyakkal és napernyőkkel. Térítés ellenében: mosoda. Parkoló.

Gyerekeknek: Játszószoba és több játszótér. Júliusban és augusztusban heti 3x gyermek animáció 4-14 éveseknek. Külön, fedett gyermekmedence.

24 órás recepció/portaszolgálat, Parkoló (mélygarázs/fedett parkoló), Felvonó/lift, Mosoda, Háziállat vihető, Internet
Internet szoba, Társalgó.

Nyugodt helyen, egy fennsíkon fekszik csodálatos panorámával a szlovén Alpokra. Ideális kiindulópont túrázáshoz.

Iparművészeti Múzeum

Budapest IX. kerület

Eredmény:
A szecesszió párját ritkító alkotása Magyarországon

A nemzeti öntudat erősítése, a nemzeti múlt őrzése céljából 1872-be határozott úgy az Országgyűlés, hogy ipari tárgyakat vásárolnak egy leendő magyar "iparműmúzeum" céljára. A növekvő kollekciót először a Nemzeti Múzeumban, majd az Andrássy úti régi Műcsarnokban helyezték el, ám idővel aktuális lett a gyűjtemény számára egy saját Iparművészeti Múzeum emelése.

Lechner Ödön és Pártos Gyula nyerte el 1893-ban az Iparművészeti Múzeum építésére kiírt "Keletre magyar" jeligéjű pályázatot egy új múzeum felállítására a Ferencvárosban. Az építményt csekély három évvel később, 1896-ban be is fejezték (ami a végeláthatatlanul húzódó mai közberuházások korából visszatekintve különösen szép teljesítmény).

Az építkezés során megismert Ferencváros – mai szemmel tekintve nehezen érthető módon – annyira megtetszett neki, hogy nem messze, a mai Berzenczey utcában emelt egy saját bérházat is, ahol maga is ellakott egy ideig. A Múzeum megnyitása után (ahogy az sok más, merészen karakteres középület esetén is előfordult), a közvélemény erősen megoszlott: a kor divatos érdeklődésének megfelelő indiai és hasonló egzotikus díszítmények valóban szokatlannak számítottak, ami miatt a kritikusok "cigánykirály palotjának" csúfolták az új létesítményt. A vita eredménye az lett, hogy nem sokkal az átadás után fehérre meszelték az épületbelsőt (egyedül a főbejárat fölött maradt meg az eredeti ékítmény), ami mind a mai napig így látható. 

Vlychada-barlang

Diros (Διρός)

Eredmény:
Vlychada-barlang (Diros)

A dirosi nagy hírnévnek örvendő barlang hivatalos neve Vlychada-barlang, de mindenki csak Dirosként emlegeti. Ez a környék felkapott turistalátványossága, így amikor odaérünk, nem lepődünk meg, hogy hosszú sorokban parkolnak az autók az út mentén. A belépőjegy megváltása után a barlang bejáratához innét még lefelé kell sétálni egy darabot az úton. 

A Vlychada barlangot a mai napig is kutatják. Eddig 14 km hosszan tárták fel. Nagy részében víz van, ami alatt is vannak sztalaktitok és sztalagmitok. Ezek még akkor formálódtak, amikor a tengerszint sokkal alacsonyabban volt, mint manapság. A turisták által látogatható rész 1,5 km, amiből 1,3 km a csónakban megtett szakasz.

A barlang bejáratánál sorban kell állni egy kicsit, de szerencsére nem vészes a dolog, hiába vannak sokan, gyors a haladás. Sok csónak van, egymás után töltik meg őket látogatókkal – igazi nagyüzem :P. Mindenki kap egy mentőmellényt, amit fel kell venni, majd lehet is beszállni, a kormányos már indítja is a bárkát, és kezdődhet az álmélkodás…

Mert a barlang gyönyörű. Önmagában is nagyon szép lenne a sok különleges forma, de még a kristálytiszta víz is növeli a hatást, és így az összkép valami bámulatos. Teljesen elvarázsolódom bent, néhol olyan, mintha valami csillogó, mesebeli kastélyban járnánk. 

Szerencsénk van, mert pont egy olyan kormányost fogtunk ki, aki valamiért lassabb a többinél. Néhány csónak megelőz minket, de egyáltalán nem bánjuk, mert így több ideig lehetünk bent. :) Így is alig győzzük kapkodni a fejünket – s néha nem csak a látvány miatt, hanem szó szerint is, mert vannak olyan részek, ahol csak pár centin múlik, hogy nem fejelünk le egy-két lelógó képződményt. 

De az utolsó pillanatban a kormányos mindig megoldja a dolgot. Boszorkányos ügyességgel lavíroz a néhol nagyon is alacsony mennyezet alatt, vagy a szűk helyeken. Izzad is rendesen, pedig ugye hűvös van, mint a barlangokban általában.

Szinte sajnálom, mikor véget ér a csónakázás, és ki kell szállni. Levezetésnek ott van még a rövidke szárazföldi szakasz, aztán már ki is érünk újra a napvilágra. Nem oda érkezünk, ahonnét elindultunk, hanem egész alacsonyan, a tenger mellett bukkanunk fel. A víz színe – a változatosság kedvéért – gyönyörű itt is, a part mentén világoszöld, ami befelé egyszer csak kékre változik. Van egy egész jó kinézetű strand is, ha valakinek éppen fürdeni támadna kedve benne. 

Összesen kb. másfél órát igényel a barlang (és a mellette lévő kis múzeum)  meglátogatása (ebből a bent töltött idő kb. talán félóra lehetett), ami igazán különleges élmény, úgyhogy teljesen érthető, hogy ennyien jönnek ide megnézni. Olvastam olyan véleményeket a TripAdvisoron, amelyek szerint régen sokkal jobb volt egy ilyen látogatás, mert pl. volt idegenvezetés (most nincs, a csónakosok némán teszik a dolgukat), ezért annyira már nem is javasolják az embereknek, hogy idejöjjenek. Hát, lehet, hogy régen tényleg jobb volt, nem tudhatom, de az biztos, hogy én így is úgy éreztem, hogy vétek lett volna kihagyni! 

(Jegy: 12 €/fő€, nyitva: 08.30-15.00 október-május, 08.30-17.30 június-szeptember /2010/).

Központi Vásárcsarnok

Budapest IX. kerület

Eredmény:
A Nagyvásárcsarnok ma belülről – napi 30000 látogatóval Budapest élelmiszer-ellátását nagyon sokáig szabad téri piacok biztosították, amelyek igen gyatra higiéniai, kényelmi és biztonsági feltételekkel bírtak. A főváros lakosságának gyarapodása, a fellendülő gazdasági helyzet, a növekvő igények már az 1860-as években állandó, fedett vásárcsarnokok felépítésére vonatkozó elképzelésekre indították a városvezetést, ebből azonban csak 1891-ben – nyugat-európai tanulmányutak nyomán – született hét csarnok felállítására döntés. A legfontosabb ezek közül a Fővám téren állítandó Központi Vásárcsarnok volt, és talán nem meglepő, hogy a Ferencvárosban, nagy gőzmalmaival és vágóhídjaival a XIX. századi Budapest – és sok tekintetben Magyarország – élelmiszeripari központjában nyitották meg.

A Központi Vásárcsarnok tervezésére 1892-ben kiírt nemzetközi pályázatot Pecz Samu műegyetemi tanár nyerte el, akinek azonban első változatának költségeit 25%-kal mintegy másfél millió koronára kellett csökkentenie (nem valósult meg például a fővásárcsarnok végébe tervezett negyven szobás szálloda sem). Az 1894-ben kezdődő munkálatokat nem sikerült a tervezett Milleniumra befejezni, ugyanis az átadó előtt néhány nappal tűz ütött ki a vásárcsarnokban, amit így csak 1897-re lehetett felavatni – I. Ferenc József magas jelenlétében.

A piaccsarnok megnyitása után egy ideig még a mellette húzódó rakparton üzemelt a szabadtéri piac, de már csak ezen a helyen és csupán nyáron-ősszel árusíthattak itt. A Központi Vásárcsarnok életét a bérleti díjaktól az áruféleségekig komoly szabályzat regulázta, főleg a higiéniára fordítottak nagy figyelmet (pl. húst kizárólag csomagolva, egészségügyi bizonylattal ellátva lehetett árulni). A megfelelő viselkedés is előírás volt (az árusok nem kiabálhattak például rá a vásárlókra), nem csoda, hogy ezek eleinte a kofák nemtetszését váltották ki. A nyitva tartás nyáron 5–12 és 16–17 óra között volt, az árut pedig vagy a (Fővámpalotához hasonló módon) az épület alá futó három dunai csatorna valamelyikén, vagy a Sóház utcától bejövő vasúti vágányokon hozták a piacra. A Központi Vásárcsarnok nemzetközi ügyletek kiindulópontja is volt egészen Bécsig, Párizsig, a kezdeti nagybani árusítást azonban a kiskereskedelmi igény nagysága miatt száműzni kellett. A vevők jobb közlekedése érdekében a előbb "társasgépkocsi-járat" vezetett a Városligetig, majd a XX. század elején már villamos járt, amelyhez teherkocsit is csatoltak.

A Központi Vásárcsarnok első igazgatója 25 évig a korábban a Közvágóhidat vezető Ziegler Nándor volt, az intézmény egészen a '30-as évekig Budapest központi piaccsarnokaként szolgált. A II. világháborúban komoly sérüléseket szenvedett, és bár az '50-es években helyreállították, a rendszerváltás után újra be kellett zárni, és csak az 1994-es restaurálás után válhatott a fővárosiak és turisták kedvelt célpontjává: napi harmincezres látogatószámával a Fővásárcsarnok a főváros leglátogatottabb intézménye.

Aquincumi katonai amfiteátrum

Budapest III. kerület

Eredmény:
A szabályos alaprajzon jók kivehető a 24 sarkantyúfal Nagyon kevés példa van arra (például a felső-pannóniai [ma ausztriai] Carnuntumban), hogy egy európai provincia fővárosában két amfiteátrum is álljon – márpedig Aquincumban mind a polgárvárosban, mind a katonavárosban volt egy, ezek pedig ha romosan is, de máig fennmaradtak. A katonavárosi amfiteátrum a jelentősebb.

Építése Anoninus Pius császár alatt, 145 körül esett. Méretei igen impozánsak: a küzdőtere nagyobb (90 x 66 méter), mint a római Colosseumé (a jelentős méretet az indokolhatta, hogy valószínűleg nem csak klasszikus népszórakoztatásra használták, hanem a római legionáriusok hadgyakorlatai is folytak itt), bár a lelátói természetesen kisebbek (mintegy 13000 nézőt tudtak befogadni). Struktúrája szerint ún. sarkantyúfalas amfiteátrum, vagyis a lelátók fafelépítménye alá felhalmozott földtömeget nagyjából U alaprajzú falak tartották (24 darabot találunk ezekből). A föld- és faanyag dominanciája egyébként szintén alacsonyabb minőséget jelent, mint a tiszta kőből emelt római cirkusz.

Kőből volt természetesen a küzdőtér fala, ami védelmet nyújtott a nézők számára a vadállatoktól, amelyeket a falon ma is fellelhető nyílásokon át engedetek be tárolóhelyeikről (oroszlánok és egzotikus vadak itt természetesen nem léptek fel, maximum barnamedve fordult elő, amelyek még akkor a budai erdőkben éltek).

Nem látszik már a két, egymást merőlegesen pontosan középen metsző egykori csatorna az amfiteátrum porondja alatt, ami víztelenítésre szolgált – erre főleg a vízicsaták imitációja során feltöltött küzdőtér vizének leengedéséhez volt szükség. Ez egyébként szintén viszonylag szerényebb kivitelezés volt, mint a sokkal komolyabb (pl. liftekkel ellátott) alépítmények mondjuk a Colosseum vagy a pulai amfiteátrum esetében.

Egy-egy főkapuval rendelkezik északon és délen, előbbi a Porta Libitinea vagy Porta Libitinensis (Libitina a holttetemeket őrző antik római istennő), amelyen keresztül az elesett gladiátorokat egy halálnak öltözött figura kivitte.

A népszerű gladiátori küzdelmeket a keresztény időszakban tiltották be, így a IV. századtól – a bejárati íveket jobbára elfalazva – erődítményként használták, amire architektúrája amúgy igen alkalmassá tette.

A Római Birodalom bukása után népvándorláskori csoportok üthettek ideig-óráig tanyát az óbudai amfiteátrum falai között, a honfoglaláskor pedig Kurszán vezér székhelyéül szolgálhatott az egykori aquincumi cirkusz, a középkorban Királydombnak nevezték, az újkorban pedig vesztőhely volt bitófákkal. Óbuda kiépülésének fellendülésekor a Királydombon aztán házak épültek. Az 1930-as években kezdték felismerni az értéket a római romokban, sőt, akkoriban az Olgyay-fivérek fel is vetettek egy olyan koncepciót, hogy a két amfiteátrumot egy látványos sugárúttal kellene összekötni, ebből azonban végül nem lett semmi. Ehelyett a '40-es évektől szépen elindult a helyreállítása, amelynek eredményét ma is láthatjuk. Érdekesség, hogy a Hannibál tanár úr c. klasszikus film nagy jelenete, ahol Nyúl Bélát a tömeg letaszítja a falról, itt játszódik.

Az óbudai katonavárosi amfiteátrum szabadon, belépődíj nélkül látogatható.

Gyémánt Fürdő

Tatabánya

Eredmény:

A tatabányai Gyémánt Fürdőről eddig keveset lehetett hallani. Egyfelől Tatabánya nem az a klasszikus fürdőváros, másfelől a fürdő 2009. május végén nyílt meg. Egy régi, lepukkant strand helyén épült fel, nagyon kellemes környezetben. Hogy honnan kapta a gyémánt nevet, azt még nem sikerült kideríteni. (Tatabányán nem gyémántot bányásztak :-)

Megközelítés: Tatabánya nem túl frekventált részén van, egy régi bányászlakótelep mögött, szinte eldugva. Viszont maga a fürdő egy nagyon szép, fák övezte völgyben fekszik. Pest felől érkezve viszont praktikus az odajutás, mert az 1-es útról pár perc alatt oda lehet gurulni (ki van táblázva), mivel a Pesthez közelebbi oldalán van a városnak. Talán még az autópályára sem érdemes felmenni, mert nincs a közelében kihajtó, vissza felé kell jönni.

A fürdő nem gyógyvízre épül, még hőforrás sincs, csak a "csapvizet" melegítik kellemes hőfokra.  A fürdő két (inkább három) részből áll: a fürdő rész, a strand és a szabadtéri uszoda. A fürdő túlnyomórészt beltéri egység, élményrészekkel, jacuzzi, szauna (külön fizetős), gyerekjátszó stb. A strand tisztán szabadtéri rész, csúszdákkal (van gumikarikás is, ami ritka!), hullámmedence, élménymedence, klassz gyerekpancsolók.

Az egész fürdő nagyon  család és gyermekcentrikus. A fürdőben lévő gyerekjátszó  profi (Kolping szintű). A strandon is minőségi a játszótér, és a homokozó szélén hatalmas szőnyegszerűség leterítve. A gyerekmedencékben is ötletes játékok vannak.

Árak: a minőséget és szolgáltatást tekintve a legolcsóbbak között van (2100 Ft egy teljes árú komplett belépő, és 5000 egy családi). És ami fontos: az ételárak is nagyon korrektek. Budapesttől sincs messze, benzinnel együtt is olcsóbb a pesti strandoknál.

Gschwindt-gyár egykori épülete

Budapest IX. kerület

Eredmény:

Az Ipar utca legmeghatározóbb épülete a Mester utcai saroktól pár lépésre, a Molnár Ferenc Általános Iskolával szemközt áll, példája remekül illusztrálja a Ferencváros szoros összefonódását a hazai élelmiszer-nagyiparral.

A győri születésű, német (bajor) származású Gschwindt Mihály alapította az első jelentős szeszgyárat Magyarországon. A mágnás 1846-ban telepedett le Pesten, először dohánytermesztéssel és -kereskedelemmel kezdett foglalkozni. A jól menű üzletet az 1854-es állami dohánymonopólium törte meg, ekkor a tulajdonos egy másik alapszükséglet, a szesz irányába fordult. Első gyára a mai Corvin Mozi helyén létesült, és Gschwindt úr hamar az ország második-harmadik alkoholkereskedőjévé nőtte ki magát; legnépszerűbb terméke az Unicum nagy vetélytársa (és az azzal azonos módon titkos összetevőkből készült)  Aqua Vitae ("élet vize") nevű párlat.
Az első gyár életét azonban ellehetetlenítette a Fővárosi Közmunkák Tanácsának rendelete, amely a Nagykörút környékét mentesíteni kívánta a nagyipari létesítményektől (ennek eredménye volt egyébként a mai Szabadság téren állott egykori laktanya átköltözése is a IX. kerületbe Nádasdy-laktanya néven), így az alapítő fia, Gschwindt György (akinek remekbe szabott palotáját ma is a Puskin és Bródy utcák sarkán lehet megcsodálni) áttelepítette a vállalatot a Józsefvárosból ide a Ferencvárosba.

A harmadik generációt képviselő Gschwindt Ernő – a kor nagytőkéseire jellemző módon – társadalmi szerepvállalásáról is ismert: Springer Ferencnek, az FTC alapítójának halála után 1921–32 között ő lett a Club második elnöke, és e minőségében jelentős összegeket áldozott a leghíresebb hazai futballcsapatra annak hőskorában. A személyes elkötelezettség eredményezte végül lemondását is: a ferencvárosi focisták 1932-ben nagy dél-amerikai turnén vettek részt, ami azonban érdeklődés hiányában (rácáfolva a magyar labdarúgás akkori világhírére) teljes anyagi katasztrófát eredményezett; a pénz nélkül maradt csapatot Gschwindt saját költségén hozatta haza, de a további súlyos kiadásokat megelőzendő leköszönt tisztéről.

Az utódok aztán már nem folytatták az üzletet, így a Gschwindt-gyár a nagy rivális Zwack cégbe olvadt, ami bizonyára hozzájárul ahhoz, hogy a mai generációk előtt kevéssé ismert a márkanév. Érdekesség, hogy a tipikus XX. századi magyar családsorsot bemutató Napfény íze c. Szabó István-film a fiktív elemeket valós családi történésekkel és eseményekkel elegyítette: az első generáció története jelentős részben a Zwack-család életén alapul, de több esemény a Gschwindt-família múltjából köszön vissza.

 A terjedelmes, masszív külsejű, ám mára meglehetősen leromlott állagú gyárépület méretei sejtetni engedik az egykori nagyvállalkozás arányait. Érdekes praktikum, hogy az üzemépület felső részén eredetileg is munkáslakások voltak, és ma is elsősorban lakóházként funkcionál. Mint oly sok más hasonló építmény esetében, itt is több befektető gondolkodott már az egyébként ipari műemlék valamiféle korszerű hasznosításon (jellemző módon szállodán), ám ezekből az elképzelésekből (sajnos? szerencsére?) mindmáig nem lett semmi. A ház falán Bóka László irodalomtörténész emléktáblája függ.