preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload
  • KÁRTYÁK1516

Ajánló

Magyar kápolna a Szent Péter bazilikában

Vatikánváros (Szentszék)

Eredmény:
A Magyar kápolna a Szent Péter bazilika grottáiban

A Szent Péter bazilika grottájában található a Magyar kápolna, hivatalos nevén a Magyarok Nagyasszonya Kápolnája. 1976-ban dr. Lákai László bíboros jól ismerve a Róma és hazánk történelmi kapcsolódásait, arra kérte VI. Pál pápát, hogy a Szent Péter-bazilika altemplomában adjon helyet egy magyar kápolna kialakítására. Mely kontinuitása lehetne annak a kápolnának, melyet Szent István királyunk kapott II. Szilveszter pápától, és amely mellé zarándokházat is építtetett a magyar zarándokok számára. Ezek az épületek az ősi constantinusi Szent Péter-templom mellett állottak, és 1976-ban éppen kétszáz éve volt, hogy 1776-ban ezeket lebontották, hogy a Szent Péter-bazilika új sekrestyéje számára helyet nyerjenek. VI. Pál a kérést teljesítette és kijelölte a magyar kápolna helyét a Szent Péter bazilika grottáiban. A „grották” (barlangok), melyeket a közérthetőség kedvéért gyakran altemplomnak neveznek, de építészeti szempontból nem azonos az altemplommal.
Lékai László bíboros Gerő László építészt bízta meg a Magyar kápolna terveinek az elékészítésével, az alábbi kritériumokkal: jelezze Róma és a magyarság ezer éve fennálló kapcsolatát, legyen a magyar katolikusok számára zarándokközpont, mutassa meg, hogy Magyarország is bőven adott szenteket az egyetemes egyház számára, tükrözze Magyarország szentjeinek szerepét más nemzetek életében, valamint más országokból jött és nálunk tevékenykedő szentek termékeny hatását is szemléltesse, végül legyen igényes és modern. A 16x4,5 m nagyságú dongaboltozatos teret egy 60 cm-es keskeny fal két részre osztott. Gerő a zavaró harántfalat csak oly mértékben vágta át hogy a megmaradt falrész a kápolna diadalíve lett. A belső tér magassága nem volt elegendő ezért szintsüllyesztéssel növelte a teret.
A kápolna ékessége és uralkodó eleme Varga Imre szobrász alkotása a Magyarok Nagyasszonya és Szent István alakja. A Szűzanya karján a gyermek Jézussal bronzszobor krómozott acéllemezből mintázott ezüstös fátyollal az oltár mögötti fal középső részén található, a mögötte lévő falfelület szintén Varga Imre alkotása, acéllemez tompa fényű arany bevonattal. A falon látható dombormű az életfát és honfoglalás kori tarsolylemezekről ismert motívumokat ábrázolnak. Mintegy két méternyire, már a kápolna terében, a bejárati lépcsőn lévő Szent István bronzszobra térdelni készülő mozdulatával és a kezében tartott koronával, és a Szűzanyára szegezett tekintetével az oltalmába ajánlott ország eszméjét testesíti meg.
A kisméretű oltár cosmata előlapja XII. századi, hátoldalán szép VI. századi ókeresztény faragások láthatóak. Ugyancsak cosmata darabokból van összeállítva a püspöki katedra és a csavart oszlopú felolvasópulpitus, a körmeneti kereszt lábazati tömbje, valamint két gyertyatartó az oltáron.
A többi magyar szentek illetve Magyarországon tevékenykedő idegen országból származó szentek dombormű sorozata látható a hosszanti falakon, összesen 20 darab. Az egységesen 100x100 ill. 80x100 cm nagyságú domborművek egységesen vörhenyes süttői kemény mészköből készültek, melyek a követkevőek:
A Magyarországon született és élt szentek:
Szent Imre herceg (†1031) (Kiss Kovács Gyula)
Árpád-házi Szent Margit (†1270) (Kiss Sándor)
Szent László (†1095) (Kiss Nagy András)
Boldog Özséb (†1270) (Kő Pál)
Idegen országból jött szentek:
Szent Adalbert (†997) (Kő Pál)
Szent Gellért (†1046) (Kő Pál)
Boldog Gizella (†1060) (Kiss Sándor)
Boldog Dominici János (†1418) (Csíkszentmihályi Róbert)
Magyarországon született, de külföldön tevékenykedő szentek:
Boldog Kinga (†1292) (Kiss Nagy András)
Boldog Szalome (†1268) (Marton László)
Skóciai Szent Margit (†1093) (Kiss Kovács Gyula)
Boldog Piroska (Prisca) (†1134) (Kiss Nagy András)
Boldog Erzsébet Szűz (†1336) (Csíkszentmihályi Róbert)
Toulous-i Szent Lajos (†1297) (Marton László)
Boldog Hedvig (†1399) (Csíkszentmihályi Róbert)
Boldog Magyar Mózes (†1043) (Marton László)
Árpád-házi Szent Erzsébet (†1231) (Kiss Sándor)
Szent Izabella /Portugáliai Szent Erzsébet/ (†1336) (Kiss Kovács Gyula)
Boldog Jolánta (†1298) (Marton László)
A kápolna hátfalán Amerigo Tot (Tóth Imre) alkotása látható, mely egy ovális bronzlap kompozíció rajta a koronát 1000 körül küldő II. Szilveszter pápa, a nándorfehérvári győzelem emlékére a déli harangszót elrendelő pápa és Kapisztrán Szent János, a kápolnaadományozó VI. Pál pápa, és a kápolnát felszentelő II.  János Pál pápa látható. A hátfalat ezenkívül VI. Pál és II. János Pál pápa bronzcímerei díszítik. A diadalíven Lékai László bíborosi címere látható.
A kápolnát 1980. október 8-án II. János Pál pápa szentelte fel.

Hotel Pääsuke

Johvi

Eredmény:

Johvi külvárosában, majdhogynem kertvárosában leljük ezt a szálláshelyet, amely egy régi panelházból lett szállóvá alakítva – kevés igényességgel. Csak csöngetés után jutunk be, és odabent elég lehangoló, elhanyagolt állapotokat lelünk, így a 700 EEK-t inkább nem adjuk ki egy két ágyas szobáért.

Castro Bistro

Budapest VII. kerület

Eredmény:

A Madách téren, közvetlenül a „Diadalív” tövében nyílik a hely. Néhány éve ugyanitt Sancto Spirito néven egy amolyan puccos biziniszmen-étterem volt (alighanem csődbe ment). Nos, a Castro ennek épp az ellenkezője: főleg fiatalokkal és hétköznapi bútorokkal teli, valódi bisztró, amely a nevével ellentétben azonban semmiféle kubai, karibi, ne adj’ isten baloldali-cheguevarás hangulatot nem sugároz. Ez azonban nem baj.

Az árak belvárosi viszonylatban nem drágák, (hasonlóak például a pár sarokra lévő Négyszázhoz) bár az ételek – amelyek közt balkáni ételek (pljeskavica, vesalica, csevapcsicsa) is szerepelnek –, lehetnének kicsit olcsóbbak. Estefelé még hétköznap is rengeteg vendég van, ezért még az apróbb asztalokat is nehéz kifognunk. A vendégsereglet létszámához képest a kiszolgálók száma elég csekély, így ha óhajtunk valamit, és nem frekventált helyen ülünk, akkor némi ügyeskedésre van szükség a pincér(nő) odaintéséhez. A kiszolgálás egyébként normális, gyors.

A bisztróban van Wifi (sokan használják is), sőt, a bejárat mellett néhány internetes terminált is találhatunk. A dohányzás nemhogy tilos lenne, hanem kifejezetten a hely sajátossága. Részben emiatt, részben pedig a hangszórókból áradó nagy alapzaj miatt hosszú baráti beszélgetésekre nem igazán alkalmas.

Blitz (Блиц) táncegyüttes

Ungvár (Ужгород)

Eredmény:

A gyerekekből és fiatalokból álló amatőr Blitz moderntánc stúdió igen magas színvonalú előadásai és koreográfiái valósággal elvarázsolja az embert. A legutóbbi olaszországi világbajnokságon harmadikok lettek. Ennek ellenére tudásukhoz és tehetségükhöz méltatlanul nem túl ismertek. Ha Ungváron járunk, és van rá mód érdemes megnézni az előadásukat. Gyakran fellépnek külföldön is, többek között számos alkalommal Magyarországon is. A kecskeméti ifjúsági Csiperó találkozóknak mostanra már szinte állandó résztvevői.

Rockenbauer Pál emlékfa

Vértessomló

Eredmény:
Vitányvártól délre a kék és a zöld turistaút mentén található a Rockenbauer Pál emlékfa, amely nem más, mint egy élő fába faragott dombormű Rockenbauer Pál arcképével. Rockenbauer Pál az ELTE-n szerzett földrajz-biológia szakos tanári diplomát, majd a Magyar Televíziónál helyezkedett el, ez volt élete első és egyben utolsó munkahelye is. Természet dokumentumfilmeket készített, leghíresebb alkotása a „Másfélmillió lépés Magyarországon”, mely az országos kéktúra útvonalán kalauzolta végig a nézőt, valamint a folytatása az „…és még egymillió lépés” mely a Dél-Dunántúli kéktúra útvonalát mutatta be, ezen kívül számos egyéb természetfilm és könyv fűződik a nevéhez.

 

Írja meg Ön is

kedvenc kártyáját!

Az Ön kártyájának helye.

Ossza meg Ön is legjobb élményeit az olvasókkal.
Segítsük egymást az utazgatásban!

Helsingor Tourinform

Helsingør (Helsingor)

Eredmény:
Egy nagyon hasznos iroda A városközpontban (Havnepladsen 3), a vasútállomással átellenes épületben találhatjuk a helyi turista-információs irodát. Ha kérdésünk van, érdemes felkeresni, de ha nincs, még akkor is, mert az egész országról hatalmas bőségben állnak rendelkezésre itt ingyenes kiadványok, térképek, prospektusok, tájékoztatók régiók szerint. Remek tippeket kaphatunk további programokra. Az egyetlen probléma, hogy érdekes módon csak hétköznap vannak nyitva.

Uránia Filmszínház

Budapest VIII. kerület

Eredmény:
A szamárhátas ívek jól láthatók, de a bejárat mellett már nincsenek oroszlánok Európa, de talán a világ legszebb moziépülete 1893-ban épült fel a Rákóczi (akkor még Kerepesi) úton, nem messze a Rókus-kápolnától Schmal Henrik tervei nyomán, Rimanóczy Kálmán erdélyi nagyvállalkozó megrendelésére. Akkor természetesen még nem léteztek igazán filmszínházak, így eredetileg mulatóként működött, erre utalt az előbb Caprice, majd Alhambra Orfeum elnevezés is. A szórakozás után 1899-től a tudomány és oktatás helyszínévé vált csillagda (planetárium) funkciójában, összhangban az akkor népszerű (ma kissé a Mindentudás Egyetemére emlékeztető) tudományos ismeretterjesztés eszméjével, amely mögött nem mellesleg a Magyar Tudományos Akadémia állt.

Érdekes módon éppen ezzel a komoly szándékkal kapcsolódik össze a filmvetítés megjelenése is a későbbi Uránia moziban (amely természetesen nem azonos a pécsi Uránia mozival), ami szintén oktatási célokat szolgált eleinte. Ám az Alhambra történeti jelentőségre tett szert a műfajban: az épület erkélyén forgatták 1901-ben ugyanis az első magyar filmet Táncz címmel. Az alkotásban – amely sajnos nem maradt fenn – a kor nagy színészei (pl. Blaha Lujza, Fedák Sári) különféle táncokat mutattak be. Ez a műfaj aztán annyira teret nyert, hogy az I. világháború idejétől fogva a tudományos előadások egészen el is maradtak. 1930-ban német tulajdonba került és UFA-mozi nevet vette fel; a háborút követően a szovjet Szovexport vetítőterme lett. Az Uránia Filmszínházat 2002-ben újították fel, azóta szolgálja a régi fényében a mozilátogatókat 425 fős nagy- és hatvanfős kistermével.

Maga az épület sem hétköznapi; a mulató funkciójának megfelelő extravagáns, keleties külsőt kapott a szamárhátas ívekkel, arabeszkekkel és arab szimbólumokkal, vörös-arany színvilágával, amelyekkel szerencsére újra régi fényében pompázik. A bejárat két oldalán eredetileg két méretes kőoroszlán pózolt, amelyeket azonban ma már hiába keresünk.

Egy érdekes apróság: a "mozi" kifejezés a mozgókép rövidítése, Kálmán Imre–Heltai Jenő egy korabeli slágerében tűnt fel (És elcsattant, és elcsattant mutyiba/
Most egy csók a mozi-mozi-mozi-moziba), onnan terjedt el a köztudatban.

Magyarország

Jelenleg nincsenek hírek az adatbázisunkban.

Legfrissebb kártyák

A38 Koncerthajó

Budapest XI. kerület

Eredmény:

A Petőfi híd budai lábánál horgonyzó A38 állóhajó jelenleg koncerthajóként, kulturális központként és étteremként funkcionál. Az eredeti nevén Artemovszk 38 1968-ban épült ukrán kőszállító hajónak, hosszú utat tett meg, míg végül koncerthajó lett Budapesten.
Koncerthajó
Változatos stílusú és magas színvonalú koncerteket szoktak itt szervezni neves külföldi és magyar fellépőkkel. A koncerthelyiség akusztikai berendezései a szakemberek szerint az egyik legjobb most Magyarországon.

SPIK Hotel

Gozd Martuljek

Eredmény:

A 2009-ben teljesen felújított hotel Spik nyugodt kellemes környezetben várja vendégeit Gozd Martuljekben, mindössze 5 km-re Kranjska Gorától.

Nagyon ízléses lobby kényelmes ülősarkokkal. Nemdohányzó étterem, a' la carte-étterem terasszal, kávézó/bár, Internet-sarok, konferenciatermek és liftek. Napozóterasz napágyakkal és napernyőkkel. Térítés ellenében: mosoda. Parkoló.

Gyerekeknek: Játszószoba és több játszótér. Júliusban és augusztusban heti 3x gyermek animáció 4-14 éveseknek. Külön, fedett gyermekmedence.

24 órás recepció/portaszolgálat, Parkoló (mélygarázs/fedett parkoló), Felvonó/lift, Mosoda, Háziállat vihető, Internet
Internet szoba, Társalgó.

Nyugodt helyen, egy fennsíkon fekszik csodálatos panorámával a szlovén Alpokra. Ideális kiindulópont túrázáshoz.

Iparművészeti Múzeum

Budapest IX. kerület

Eredmény:
A szecesszió párját ritkító alkotása Magyarországon

A nemzeti öntudat erősítése, a nemzeti múlt őrzése céljából 1872-be határozott úgy az Országgyűlés, hogy ipari tárgyakat vásárolnak egy leendő magyar "iparműmúzeum" céljára. A növekvő kollekciót először a Nemzeti Múzeumban, majd az Andrássy úti régi Műcsarnokban helyezték el, ám idővel aktuális lett a gyűjtemény számára egy saját Iparművészeti Múzeum emelése.

Lechner Ödön és Pártos Gyula nyerte el 1893-ban az Iparművészeti Múzeum építésére kiírt "Keletre magyar" jeligéjű pályázatot egy új múzeum felállítására a Ferencvárosban. Az építményt csekély három évvel később, 1896-ban be is fejezték (ami a végeláthatatlanul húzódó mai közberuházások korából visszatekintve különösen szép teljesítmény).

Az építkezés során megismert Ferencváros – mai szemmel tekintve nehezen érthető módon – annyira megtetszett neki, hogy nem messze, a mai Berzenczey utcában emelt egy saját bérházat is, ahol maga is ellakott egy ideig. A Múzeum megnyitása után (ahogy az sok más, merészen karakteres középület esetén is előfordult), a közvélemény erősen megoszlott: a kor divatos érdeklődésének megfelelő indiai és hasonló egzotikus díszítmények valóban szokatlannak számítottak, ami miatt a kritikusok "cigánykirály palotjának" csúfolták az új létesítményt. A vita eredménye az lett, hogy nem sokkal az átadás után fehérre meszelték az épületbelsőt (egyedül a főbejárat fölött maradt meg az eredeti ékítmény), ami mind a mai napig így látható. 

Vlychada-barlang

Diros (Διρός)

Eredmény:
Vlychada-barlang (Diros)

A dirosi nagy hírnévnek örvendő barlang hivatalos neve Vlychada-barlang, de mindenki csak Dirosként emlegeti. Ez a környék felkapott turistalátványossága, így amikor odaérünk, nem lepődünk meg, hogy hosszú sorokban parkolnak az autók az út mentén. A belépőjegy megváltása után a barlang bejáratához innét még lefelé kell sétálni egy darabot az úton. 

A Vlychada barlangot a mai napig is kutatják. Eddig 14 km hosszan tárták fel. Nagy részében víz van, ami alatt is vannak sztalaktitok és sztalagmitok. Ezek még akkor formálódtak, amikor a tengerszint sokkal alacsonyabban volt, mint manapság. A turisták által látogatható rész 1,5 km, amiből 1,3 km a csónakban megtett szakasz.

A barlang bejáratánál sorban kell állni egy kicsit, de szerencsére nem vészes a dolog, hiába vannak sokan, gyors a haladás. Sok csónak van, egymás után töltik meg őket látogatókkal – igazi nagyüzem :P. Mindenki kap egy mentőmellényt, amit fel kell venni, majd lehet is beszállni, a kormányos már indítja is a bárkát, és kezdődhet az álmélkodás…

Mert a barlang gyönyörű. Önmagában is nagyon szép lenne a sok különleges forma, de még a kristálytiszta víz is növeli a hatást, és így az összkép valami bámulatos. Teljesen elvarázsolódom bent, néhol olyan, mintha valami csillogó, mesebeli kastélyban járnánk. 

Szerencsénk van, mert pont egy olyan kormányost fogtunk ki, aki valamiért lassabb a többinél. Néhány csónak megelőz minket, de egyáltalán nem bánjuk, mert így több ideig lehetünk bent. :) Így is alig győzzük kapkodni a fejünket – s néha nem csak a látvány miatt, hanem szó szerint is, mert vannak olyan részek, ahol csak pár centin múlik, hogy nem fejelünk le egy-két lelógó képződményt. 

De az utolsó pillanatban a kormányos mindig megoldja a dolgot. Boszorkányos ügyességgel lavíroz a néhol nagyon is alacsony mennyezet alatt, vagy a szűk helyeken. Izzad is rendesen, pedig ugye hűvös van, mint a barlangokban általában.

Szinte sajnálom, mikor véget ér a csónakázás, és ki kell szállni. Levezetésnek ott van még a rövidke szárazföldi szakasz, aztán már ki is érünk újra a napvilágra. Nem oda érkezünk, ahonnét elindultunk, hanem egész alacsonyan, a tenger mellett bukkanunk fel. A víz színe – a változatosság kedvéért – gyönyörű itt is, a part mentén világoszöld, ami befelé egyszer csak kékre változik. Van egy egész jó kinézetű strand is, ha valakinek éppen fürdeni támadna kedve benne. 

Összesen kb. másfél órát igényel a barlang (és a mellette lévő kis múzeum)  meglátogatása (ebből a bent töltött idő kb. talán félóra lehetett), ami igazán különleges élmény, úgyhogy teljesen érthető, hogy ennyien jönnek ide megnézni. Olvastam olyan véleményeket a TripAdvisoron, amelyek szerint régen sokkal jobb volt egy ilyen látogatás, mert pl. volt idegenvezetés (most nincs, a csónakosok némán teszik a dolgukat), ezért annyira már nem is javasolják az embereknek, hogy idejöjjenek. Hát, lehet, hogy régen tényleg jobb volt, nem tudhatom, de az biztos, hogy én így is úgy éreztem, hogy vétek lett volna kihagyni! 

(Jegy: 12 €/fő€, nyitva: 08.30-15.00 október-május, 08.30-17.30 június-szeptember /2010/).

Központi Vásárcsarnok

Budapest IX. kerület

Eredmény:
A Nagyvásárcsarnok ma belülről – napi 30000 látogatóval Budapest élelmiszer-ellátását nagyon sokáig szabad téri piacok biztosították, amelyek igen gyatra higiéniai, kényelmi és biztonsági feltételekkel bírtak. A főváros lakosságának gyarapodása, a fellendülő gazdasági helyzet, a növekvő igények már az 1860-as években állandó, fedett vásárcsarnokok felépítésére vonatkozó elképzelésekre indították a városvezetést, ebből azonban csak 1891-ben – nyugat-európai tanulmányutak nyomán – született hét csarnok felállítására döntés. A legfontosabb ezek közül a Fővám téren állítandó Központi Vásárcsarnok volt, és talán nem meglepő, hogy a Ferencvárosban, nagy gőzmalmaival és vágóhídjaival a XIX. századi Budapest – és sok tekintetben Magyarország – élelmiszeripari központjában nyitották meg.

A Központi Vásárcsarnok tervezésére 1892-ben kiírt nemzetközi pályázatot Pecz Samu műegyetemi tanár nyerte el, akinek azonban első változatának költségeit 25%-kal mintegy másfél millió koronára kellett csökkentenie (nem valósult meg például a fővásárcsarnok végébe tervezett negyven szobás szálloda sem). Az 1894-ben kezdődő munkálatokat nem sikerült a tervezett Milleniumra befejezni, ugyanis az átadó előtt néhány nappal tűz ütött ki a vásárcsarnokban, amit így csak 1897-re lehetett felavatni – I. Ferenc József magas jelenlétében.

A piaccsarnok megnyitása után egy ideig még a mellette húzódó rakparton üzemelt a szabadtéri piac, de már csak ezen a helyen és csupán nyáron-ősszel árusíthattak itt. A Központi Vásárcsarnok életét a bérleti díjaktól az áruféleségekig komoly szabályzat regulázta, főleg a higiéniára fordítottak nagy figyelmet (pl. húst kizárólag csomagolva, egészségügyi bizonylattal ellátva lehetett árulni). A megfelelő viselkedés is előírás volt (az árusok nem kiabálhattak például rá a vásárlókra), nem csoda, hogy ezek eleinte a kofák nemtetszését váltották ki. A nyitva tartás nyáron 5–12 és 16–17 óra között volt, az árut pedig vagy a (Fővámpalotához hasonló módon) az épület alá futó három dunai csatorna valamelyikén, vagy a Sóház utcától bejövő vasúti vágányokon hozták a piacra. A Központi Vásárcsarnok nemzetközi ügyletek kiindulópontja is volt egészen Bécsig, Párizsig, a kezdeti nagybani árusítást azonban a kiskereskedelmi igény nagysága miatt száműzni kellett. A vevők jobb közlekedése érdekében a előbb "társasgépkocsi-járat" vezetett a Városligetig, majd a XX. század elején már villamos járt, amelyhez teherkocsit is csatoltak.

A Központi Vásárcsarnok első igazgatója 25 évig a korábban a Közvágóhidat vezető Ziegler Nándor volt, az intézmény egészen a '30-as évekig Budapest központi piaccsarnokaként szolgált. A II. világháborúban komoly sérüléseket szenvedett, és bár az '50-es években helyreállították, a rendszerváltás után újra be kellett zárni, és csak az 1994-es restaurálás után válhatott a fővárosiak és turisták kedvelt célpontjává: napi harmincezres látogatószámával a Fővásárcsarnok a főváros leglátogatottabb intézménye.

Aquincumi katonai amfiteátrum

Budapest III. kerület

Eredmény:
A szabályos alaprajzon jók kivehető a 24 sarkantyúfal Nagyon kevés példa van arra (például a felső-pannóniai [ma ausztriai] Carnuntumban), hogy egy európai provincia fővárosában két amfiteátrum is álljon – márpedig Aquincumban mind a polgárvárosban, mind a katonavárosban volt egy, ezek pedig ha romosan is, de máig fennmaradtak. A katonavárosi amfiteátrum a jelentősebb.

Építése Anoninus Pius császár alatt, 145 körül esett. Méretei igen impozánsak: a küzdőtere nagyobb (90 x 66 méter), mint a római Colosseumé (a jelentős méretet az indokolhatta, hogy valószínűleg nem csak klasszikus népszórakoztatásra használták, hanem a római legionáriusok hadgyakorlatai is folytak itt), bár a lelátói természetesen kisebbek (mintegy 13000 nézőt tudtak befogadni). Struktúrája szerint ún. sarkantyúfalas amfiteátrum, vagyis a lelátók fafelépítménye alá felhalmozott földtömeget nagyjából U alaprajzú falak tartották (24 darabot találunk ezekből). A föld- és faanyag dominanciája egyébként szintén alacsonyabb minőséget jelent, mint a tiszta kőből emelt római cirkusz.

Kőből volt természetesen a küzdőtér fala, ami védelmet nyújtott a nézők számára a vadállatoktól, amelyeket a falon ma is fellelhető nyílásokon át engedetek be tárolóhelyeikről (oroszlánok és egzotikus vadak itt természetesen nem léptek fel, maximum barnamedve fordult elő, amelyek még akkor a budai erdőkben éltek).

Nem látszik már a két, egymást merőlegesen pontosan középen metsző egykori csatorna az amfiteátrum porondja alatt, ami víztelenítésre szolgált – erre főleg a vízicsaták imitációja során feltöltött küzdőtér vizének leengedéséhez volt szükség. Ez egyébként szintén viszonylag szerényebb kivitelezés volt, mint a sokkal komolyabb (pl. liftekkel ellátott) alépítmények mondjuk a Colosseum vagy a pulai amfiteátrum esetében.

Egy-egy főkapuval rendelkezik északon és délen, előbbi a Porta Libitinea vagy Porta Libitinensis (Libitina a holttetemeket őrző antik római istennő), amelyen keresztül az elesett gladiátorokat egy halálnak öltözött figura kivitte.

A népszerű gladiátori küzdelmeket a keresztény időszakban tiltották be, így a IV. századtól – a bejárati íveket jobbára elfalazva – erődítményként használták, amire architektúrája amúgy igen alkalmassá tette.

A Római Birodalom bukása után népvándorláskori csoportok üthettek ideig-óráig tanyát az óbudai amfiteátrum falai között, a honfoglaláskor pedig Kurszán vezér székhelyéül szolgálhatott az egykori aquincumi cirkusz, a középkorban Királydombnak nevezték, az újkorban pedig vesztőhely volt bitófákkal. Óbuda kiépülésének fellendülésekor a Királydombon aztán házak épültek. Az 1930-as években kezdték felismerni az értéket a római romokban, sőt, akkoriban az Olgyay-fivérek fel is vetettek egy olyan koncepciót, hogy a két amfiteátrumot egy látványos sugárúttal kellene összekötni, ebből azonban végül nem lett semmi. Ehelyett a '40-es évektől szépen elindult a helyreállítása, amelynek eredményét ma is láthatjuk. Érdekesség, hogy a Hannibál tanár úr c. klasszikus film nagy jelenete, ahol Nyúl Bélát a tömeg letaszítja a falról, itt játszódik.

Az óbudai katonavárosi amfiteátrum szabadon, belépődíj nélkül látogatható.

Gyémánt Fürdő

Tatabánya

Eredmény:

A tatabányai Gyémánt Fürdőről eddig keveset lehetett hallani. Egyfelől Tatabánya nem az a klasszikus fürdőváros, másfelől a fürdő 2009. május végén nyílt meg. Egy régi, lepukkant strand helyén épült fel, nagyon kellemes környezetben. Hogy honnan kapta a gyémánt nevet, azt még nem sikerült kideríteni. (Tatabányán nem gyémántot bányásztak :-)

Megközelítés: Tatabánya nem túl frekventált részén van, egy régi bányászlakótelep mögött, szinte eldugva. Viszont maga a fürdő egy nagyon szép, fák övezte völgyben fekszik. Pest felől érkezve viszont praktikus az odajutás, mert az 1-es útról pár perc alatt oda lehet gurulni (ki van táblázva), mivel a Pesthez közelebbi oldalán van a városnak. Talán még az autópályára sem érdemes felmenni, mert nincs a közelében kihajtó, vissza felé kell jönni.

A fürdő nem gyógyvízre épül, még hőforrás sincs, csak a "csapvizet" melegítik kellemes hőfokra.  A fürdő két (inkább három) részből áll: a fürdő rész, a strand és a szabadtéri uszoda. A fürdő túlnyomórészt beltéri egység, élményrészekkel, jacuzzi, szauna (külön fizetős), gyerekjátszó stb. A strand tisztán szabadtéri rész, csúszdákkal (van gumikarikás is, ami ritka!), hullámmedence, élménymedence, klassz gyerekpancsolók.

Az egész fürdő nagyon  család és gyermekcentrikus. A fürdőben lévő gyerekjátszó  profi (Kolping szintű). A strandon is minőségi a játszótér, és a homokozó szélén hatalmas szőnyegszerűség leterítve. A gyerekmedencékben is ötletes játékok vannak.

Árak: a minőséget és szolgáltatást tekintve a legolcsóbbak között van (2100 Ft egy teljes árú komplett belépő, és 5000 egy családi). És ami fontos: az ételárak is nagyon korrektek. Budapesttől sincs messze, benzinnel együtt is olcsóbb a pesti strandoknál.

Gschwindt-gyár egykori épülete

Budapest IX. kerület

Eredmény:

Az Ipar utca legmeghatározóbb épülete a Mester utcai saroktól pár lépésre, a Molnár Ferenc Általános Iskolával szemközt áll, példája remekül illusztrálja a Ferencváros szoros összefonódását a hazai élelmiszer-nagyiparral.

A győri születésű, német (bajor) származású Gschwindt Mihály alapította az első jelentős szeszgyárat Magyarországon. A mágnás 1846-ban telepedett le Pesten, először dohánytermesztéssel és -kereskedelemmel kezdett foglalkozni. A jól menű üzletet az 1854-es állami dohánymonopólium törte meg, ekkor a tulajdonos egy másik alapszükséglet, a szesz irányába fordult. Első gyára a mai Corvin Mozi helyén létesült, és Gschwindt úr hamar az ország második-harmadik alkoholkereskedőjévé nőtte ki magát; legnépszerűbb terméke az Unicum nagy vetélytársa (és az azzal azonos módon titkos összetevőkből készült)  Aqua Vitae ("élet vize") nevű párlat.
Az első gyár életét azonban ellehetetlenítette a Fővárosi Közmunkák Tanácsának rendelete, amely a Nagykörút környékét mentesíteni kívánta a nagyipari létesítményektől (ennek eredménye volt egyébként a mai Szabadság téren állott egykori laktanya átköltözése is a IX. kerületbe Nádasdy-laktanya néven), így az alapítő fia, Gschwindt György (akinek remekbe szabott palotáját ma is a Puskin és Bródy utcák sarkán lehet megcsodálni) áttelepítette a vállalatot a Józsefvárosból ide a Ferencvárosba.

A harmadik generációt képviselő Gschwindt Ernő – a kor nagytőkéseire jellemző módon – társadalmi szerepvállalásáról is ismert: Springer Ferencnek, az FTC alapítójának halála után 1921–32 között ő lett a Club második elnöke, és e minőségében jelentős összegeket áldozott a leghíresebb hazai futballcsapatra annak hőskorában. A személyes elkötelezettség eredményezte végül lemondását is: a ferencvárosi focisták 1932-ben nagy dél-amerikai turnén vettek részt, ami azonban érdeklődés hiányában (rácáfolva a magyar labdarúgás akkori világhírére) teljes anyagi katasztrófát eredményezett; a pénz nélkül maradt csapatot Gschwindt saját költségén hozatta haza, de a további súlyos kiadásokat megelőzendő leköszönt tisztéről.

Az utódok aztán már nem folytatták az üzletet, így a Gschwindt-gyár a nagy rivális Zwack cégbe olvadt, ami bizonyára hozzájárul ahhoz, hogy a mai generációk előtt kevéssé ismert a márkanév. Érdekesség, hogy a tipikus XX. századi magyar családsorsot bemutató Napfény íze c. Szabó István-film a fiktív elemeket valós családi történésekkel és eseményekkel elegyítette: az első generáció története jelentős részben a Zwack-család életén alapul, de több esemény a Gschwindt-família múltjából köszön vissza.

 A terjedelmes, masszív külsejű, ám mára meglehetősen leromlott állagú gyárépület méretei sejtetni engedik az egykori nagyvállalkozás arányait. Érdekes praktikum, hogy az üzemépület felső részén eredetileg is munkáslakások voltak, és ma is elsősorban lakóházként funkcionál. Mint oly sok más hasonló építmény esetében, itt is több befektető gondolkodott már az egyébként ipari műemlék valamiféle korszerű hasznosításon (jellemző módon szállodán), ám ezekből az elképzelésekből (sajnos? szerencsére?) mindmáig nem lett semmi. A ház falán Bóka László irodalomtörténész emléktáblája függ.